Egyetlen kampón...
Kategória: Friss forgácsok
Egyetlen kampón lógok a szakadék felett, milyen szép magasan vagyok, a sasok, a kőszáli kecskék és a Nap egyenrangú társa, csodás alpinista, valóságos angyal! Nem férek a bőrömbe, elkezdem lazítgatni a vasat, izgek-mozgok, talán így még feljebb juthatok. Onnan még szebb a kilátás, ott még jobban dagad a mellkas. Nem gond, hogy a fal függőleges, kemény gyerek vagyok én. Ha ellenben lenézek, jön a szédület: összecsapott vagy elnapolt munkák, elhanyagolt emberi kapcsolatok, felszínes társasági viccelődés gyorsan kipukkanó szappanbuborékjai és valami kíméletlen vákuumérzet még a legjobban sikerült szereplések, a legnagyobb elismeréssel fogadott művek után is. Valami átjárt rajtam, és most eldobott, mint használt papírzsebkendőt. Nincs más, kapaszkodnom kell a kampóba, és lenézegetni a tériszonyba, hogy el ne feledjem, hol a helyem voltaképpen.