Hol és...
Kategória: Friss forgácsok
Hol és hogyan tetten érhető az a bizonyos „minőségi ugrás”, mely után már bízvást beszélhetünk művészi nyelvhasználatról? Hiszen az iskolában is tanult, úgynevezett „költői eszközöket” (alliteráció, metafora, rímek, ritmus, stb.) számtalan nem különösebben költői lelkületű beszélő használja nap mint nap, nem különösebben költői célokra. Mire is gondolok? Egy belga fordító egy ízben jó pár magyar költő szövegeit kapta meg, hogy dolgozzék rajtuk. Napok múltán nagy lelkesen számolt be róla, hogy az egyik szerzőnél valami egész különlegesen gyönyörűséges képet talált, valósággal beleborsózott a háta: „alszik, mint a tej”. Na, mondta, ez az igazi költészet! Mire felvilágosították, hogy ez egészen közkeletű magyar szólás, még a legprimitívebb ember is használja. Franciául különben is úgy van: „dort comme un sabot”, alszik, mint a facipő. (Ez persze nekünk, más nyelvűeknek tetszik rettenetesen.) Egy másik fordító a „hirtelenszőke” szóban megvillanó költőiségtől mámorosodott meg, pedig ezt nem úgy kell átültetni, hogy „suddenly blond”, hiszen csak annyit tesz, hogy valaki élénk, vagyis nagyon szőke hajú…