Egész jó...

Kategória: Friss forgácsok

Egész jó kis rímes-időmértékes sorpárt halásztam a Labdarúgó Világbajnokság közvetítéséről: „Rúgja előre, de nincs ott ember, / Bár Dani Alves fut becsülettel”. Lám-lám, a homéroszi hangvétel csúfondárosan kivillan a labdarúgó-torna mai nép-eposzának jeleneteiből. Fortély és ármány, örvény és törvény, öngól, potyagól és érvénytelenített gól, meg nem adott büntető, hosszabbítás, utolsó percben bevarrt lövés, tizenegyespárbaj és kapufára rúgott ziccer. Szép játékkal elbukó és zsoldosfocival diadalmaskodó csapatok, mellbe talpalt vagy ollózva felbe rúgott vitézek, lábra menő becsúszások, levegőben művészien röpdöső felbuktatottak, téves bírói ítéletek, villogó harag és csillogó könnyek a férfiszemekben. És persze növekvő jelentőséggel a lovagi tornát páholyból figyelő, a harcosokat bíztató, győzteseket jutalmazó, a küzdelem marconaságát bájaikkal enyhítő hölgyek: a világbajnokságot nyerő Iker Casillast szerepzavarban, tévériporterként, kamerák kereszttüzében faggatja barátnője, majd az interjú végére pontot tesz egy félszeg, de elkerülhetetlenül bekövetkező szerelmes csók. Nagyszabású mai történet, antik felhangokkal. Ha úgy vesszük, a mai foci persze csak üzlet, de kutya legyek, ha valaki anno nem gazdagodott meg a trójai háború hajóépítési, fegyverszállítási műveletein.