Gyerekek ülnek...
Kategória: Friss forgácsok
Gyerekek ülnek a Törökkút kőkáváján, és tapssal kombinált mondókát óbégatnak. Szövege így hangzik: csoko-csoko-lá-lá, csoko-csoko-dé-dé, csoko-lá, csoko-dé, csoko-lá-dé! Egyszerre van benne primitívség és őserő, a nyelv külön ritmusa felett érzett elragadtatás és az értelem fokozatos létrejöttének ámulata. Ráadásul a szétszabdalt szó részecskéi is újraélednek, akár a feldarabolt giliszta külön-külön is kunkorgó porcikái. A “dé”, ugye, egy betű, a “lá” egy szolmizációs hang, a “csokodében” akár “csak a dé” vagy a “csókodé” alak is benne foglaltatik. Lányaim itthon mondják, hogy van más hasonló gajdoló is, például a mici-mici-mac-mac, mici-mici-kó-kó… Szintén jó kis groteszk hangzás, az azonos elv alapján a legkülönfélébb hangminták hozhatók létre. Takarí-takató-takarító… Magasug-magaró-magasugró… Vizipó-viziló-vizipóló… Imazsá-imamoly-imazsámoly… Baromar-barocú-baromarcú… Cicitar-cicitó-cicitartó… Igazi költészet-koncentrátum ez, lírai szobanövény, mely egy cserép földben megfér és szárba szökken.