Mi hasznosítható...
Kategória: Friss forgácsok
Mi hasznosítható az életből művészileg? Ezt a kérdést teszi fel egy cikk egy valós eset ihlette, improvizatív színdarab kapcsán. A válasz persze kétélű lehet csak, hiszen minden hasznos és semmi sem az. Mindent magába szippant az alkotás centrifugája, mert ha üresen dolgozik, akkor merő absztrakciókkal, saját nyálhabjával gurgulázik, terméketlenül forog önmagában. Hány ilyen üres mű születik, mennyi zörgőcsontú kísértetvers, fantompróza, rutinsemmi! Melyekre persze nyilván szükség van a művészi játszótér határainak kijelölése végett, azért, hogy az alkotói köznyelv aprókat helyezkedjen, forgolódjon, alakulgasson, próbálgassa határait. Ha mindenki mindig célba találna, mi értelme lenne a sportlövő-versenyeknek? Jó, persze, a művek érvénytelenségének számos oka közül csak egyik lehet, hogy hiányzik bejglijéből a valóság-töltelék, de nem utolsó szempont ez sem. Olyan is adódik persze, hogy a valóságelemek bepörögnek a művészi rendszerbe, de nem megfelelően szelektálunk közülük, így aztán vagy túl sok van belőlük, és agyonnyomják egymást, vagy az érdektelen, esetleges, koncentrált jelentés-születésre alkalmatlanok maradnak benn, és a termékenyeket repíti ki a forgás ereje. Kényes kérdés, hogy éppen azokat válasszuk le, amelyek nem olyan jelentőségteljesek, nem szolgálják megfelelően a mű belső valóságában történő építkezést. Kinn az életben talán ezek keltenek jobban figyelmet, de idebenn maghalnak, döglött ballaszttá változnak át. Kész recept nincs, végtelenítve szitáljuk át magunkon a világot, és ügyelni kell, ne a mag peregjen ki, hanem az ocsú. Csak persze a kettő veszedelmesen hasonlít egymásra. Van valami szép, sziszifuszi elszántság az egészben. Mert arról igenis mindannyiunknak van tapasztalata, hogy LÉTEZIK jó kenyér.