Nem titok...
Kategória: Friss forgácsok
Nem titok, hogy jó közérzetünk jelentős mértékben függ személyes terünk integritásától. Tüstént menekülhetnékünk támad, ha valaki folyton belepiszkál az auránkba, és hálásan fellélegzünk, ha beszélgetőtársunk tiszteletben tartja köreinket, hagy bennünket élni. Persze épp ugyanekkora pánik fogja el az embert, ha valaki egy beszélgetés közben centiméterről centiméterre vonja el tőlünk értékes jelenlétét, főként ha sokat várunk az adott kapcsolattól. Egy évekig Magyarországon élt belga tanárember számolt be róla, hogy amikor először hazánkba érkezett, egy kolléganője jött ki elé a pályaudvarra, és kísérte őt haza a keskeny vidéki utcákon. A nagyobb interperszonális távolságokhoz szokott, derék belga rémülten vette észre, hogy a hölgy válla folyton súrolja az övét, és végül rémületében már szinte a falakhoz tapadva haladt előre. Ebből egy életre megtanulta, hogy a magyarok követési távolsága jóval kisebb, mint az ő honfitársaié. Egy irodalmi est után élénk beszélgetésbe elegyedtem egy általam nagyon tisztelt, visszafogott, idősebb íróval, feleségem pedig remekül mulatott, ahogy pár lépés távolságról elnézte hogy a zajló-ténfergő tömeg gyűrűjében miféle násztáncot lejtünk mi ketten. Hisz én heves gesztusaimmal szinte rámásztam kollégámra, aki hátrálási lehetőség híján körbe-körbe lépegetve igyekezett megszabadulni tolakvó testbeszédem terhétől.