A CSÓK

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Germain Nouveau
A CSÓK

„Minden szeretkezik.” – Te mondtad,
„Minden szeretkezik” – legott
Hozzáteszem: úttal a talpak,
És a dobverővel a dob.

Ugyanígy gyűrűvel az ujj, lám,
Ugyanígy rímmel értelem,
Ugyanígy a szél és a hullám,
A láthatár s tekintetem.

Ugyanígy száj a nevetéssel,
Ugyanígy késsel a szijács,
Ugyanígy a testtel a fekhely,
Az üllővel a kalapács.

Ugyanígy cérnával a vásznak,
Ugyanígy földdel a kukac,
Ugyanígy a házzal a csillag,
Tengerrel a nap is, ez az.

Akár virág fenn a fa ágán,
Akár betűvel ékezet,
A sírfelirattal a márvány,
A múlttal az emlékezet.

Mint atom és molekulája,
Mint súrlódással a meleg,
Mint első kötettel a párja,
Egészen amíg tönkremegy.

Miként a lánc egy láncszemével,
Nem hagyva, hogy szétessenek,
Odvas szívek kivételével
Minden. Egy nem: a Gyűlölet.

Aki szeret, azt betakarja
Szerelem szárnya: Palota,
Szeret a citadella tornya,
Kedvese golyók zápora.

Ugyanígy még a hárfa húrja
S az ujjbegy, a begörbedő.
A karszalag alkarra húzva
És az oszloppal a tető.

A körmölések, karmolások,
Ég egy világon mindenek,
Kivéve a pofont s az arcot,
Mert… ott mindez fordítva megy.

Sőt (az őszinte latinok még
Vénuszról mást is mondanak):
Miként a fejjel a farokvég,
Miként alféllel ama tag.