A KENYÉR

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Francis Ponge (francia)
A KENYÉR

A kenyér felszíne először is azért csodálatos, mert domborzat-szerű benyomást kelt, mintha csak az Alpokot, a Taurust vagy éppen a Kordillerákat fognánk a kezünkbe.
Így hát ezt a föld mélyéről feltörő formátlan masszát kedvünkért valamiféle kozmikus kemencébe tették, ahol völgyhajlatokká, hegygerincekké, dombhátakká, szakadékokká szilárdult… Íme mindeme határozottan tagolt felületek, a keskeny kéreglapok, melyeken a fény oly körültekintően teríti szét sugarait – figyelemre se méltatva az alant lappangó igénytelen, puha masszát.
E lanyha és hűvös földalatti rétegnek, melyet a kenyérbél névvel illetnek általában, laza, szivacsos állaga van: levelei és szirmai akár minden testrészükkel szorosan összetapadt sziámi ikrek. Ha a kenyér kicsit megszikkad, ezek a virágok elfonnyadnak, összezsugorodnak: ekkor leválnak egymásról, és a massza egészen porhanyós lesz…
De törjük meg inkább: mert hisz a kenyér szájunkban nem is annyira csodálni, mint elfogyasztani való.