Lackfi János | A KÍN SÖTÉTEN ÉS VADUL

A KÍN SÖTÉTEN ÉS VADUL

Charles Cros
A KÍN SÖTÉTEN ÉS VADUL

A kín sötéten és vadul
Tolul
Énreám,
Reggelem reménytelen,
Hajnal nem vidít sosem
Már talán.

Tébolyító űr nyel el!
Felelj,
Mondd, miért:
Hogy míg Eszményt kergetek,
A Törvény számkivetett
Senkiként?

Sátán, hullván lefelé
Ohé,
Lám, te még
Fizettél bűneidért,
S tanúd, a nagy, örök ég
Elitélt.

Nem tagadtam a reményt,
Nem én,
Amelyet
Hirdet magvető s a mag,
Mégis bűnhődöm, s ma még
Elveszek.

Megszúrtam egy madarat
Minap,
Tőrbotom
Belevágtam úgy lazán,
Bosszút áll majd ő, az ám,
Jól tudom.

A két szemem kiböki-
Döfi,
Ügyesen,
Mint kalaptűvel, ti, nők,
Bársonytestűek, a bőrt
Szivemen.