A KÜRTÖS

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Iwan Gilkin
A KÜRTÖS

Mint szőlőhéj, arany most a máriaüveg.
Őszi nap érleli, süt rá a kárpitokra,
S a mintás bőröket, szőnyeget rozsda fogja,
Vad erdők nyílanak, akárha díszletek.

Csügg nehéz szőnyegek aranyló rojtja, bojtja,
S egy rózsaszín kamasz itt körtjét fújja meg,
Régi vadászatok hallalija remeg
Virágzó szövetek sűrű csendjébe fojtva.

Mágikus, tiszta hang, nyüzsgő bozót alól
Még felriaszt talán egy őzet valahol,
Melyet véletlenül szőttek drapériába.

Hallik régi idők lelkének mormolása
– Beszélnek hajdani idők és várfalak,
S messzi ősök, akik csontunkban alszanak.