A RÉSZEGSÉG DICSÉRETE

Közzétéve: 2014. 12. 08.

Kategória: Műfordítás

Max Jacob (francia)
A RÉSZEGSÉG DICSÉRETE

Nem átkozom a szeszt, mely elveszi eszem,
hisz a Lábad elé érkezem esztelen.
Parancsolj, Istenem!… itt vagyok hát fedetlen
por-köntösbe takart aranypénz minden ember,
de félresöpri a mámor a romjainkat,
és a koloncokat, amelyek elborítnak.
Tudják meg, kik úgy hiszik, halott
vagyok: az voltam és talán most is vagyok.
Tiétek vagyonom s testem, osztozzatok!
Százszor megfeszitett a lét, mindhasztalan.
Nem fog rajtam, miként nem fog tűz a kövön,
de mérgek által és szeszben, borban agyam
széthasadt, az Urat látván gyönyörködöm.
Így szólt Prométheusz a sashoz: „Vedd a májam!”
és örömkönnyeket hullatott csak kínjában.
Majd felelt a sas: „ússz, tiéd a Tengeráram!”
Így lett részeg Noé s lép ki Jónás a cetből.
Roncsolt mirigyben, ó, hogy is lakhattam én?
Künn a napfény-kakas dalától zeng az erdő
s ez angyal-fecsegéstől telt galambház enyém.
Hisz inkább részegen gubbasztok fának ágán,
mint hidegvérrel egy házban, mely csupa márvány.

---