Lackfi János | A SZÉL HŐSTETTEI

A SZÉL HŐSTETTEI

Ma délután váratlanul
Az égbolt hipp-hopp elborult,
Jeget fröcskölt, havat köpött
Még ilyen égiháborút!

A duhaj szél nekieredt,
Villanydrótokon hegedült,
És kicibált pár nagy fenyőt,
Mely aztán a tetőkre dűlt.

Megpucolta a házakat,
Cserepekkel diszkoszozott,
Összegyűrt néhány kerítést,
Felpöckölt néhány oszlopot.

Hát jól berúghatott a szél,
Hogy ennyi sok kárt okozott,
Most elbújt a bokrok közé,
Mámorát kialussza ott.

Mi bejártuk az utakat:
Tört üveg, ágak, törmelék,
Üvegszilánk, távvezeték,
Ki erre jár, még belelép.

Velünk jött Bogáncs, a kutyánk,
Bőszen szaglászta a szelet,
És egy letört ágdarabot
A zsákmányából elszedett.