A TEAHÁZ
Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás
Max Elskamp
A TEAHÁZ
Rakpart végén tart bodegát,
Ott méri Jang úr a teát,
Szilvaszínű ruhában éppen
Számol szantál számológépen,
Jang úr méri ki a teát,
Mellé szakét, ginzenget ád.
Copfja, mely a vállára hull,
Kaméliaolaj-szagú.
Pompás fehér klaviatúra
Felett nevet két ferde szem:
Íme Jang úr, folyik a munka:
Fogat villant készségesen,
Nagy körmei merülnek el
Arannyal pingált lakkdobozban,
Kígyó látszik, sárkányt ölel
Remekbe ábrázolva ottan,
S mit előhúz, Pékó, Szucsong,
Hang-kaj avagy talán Hüszong,
Zöld tesa vagy fekete, lám,
Amit a vevő megkiván.
De lebben egy kék kimonó,
Ím Jang asszony, a felesége,
Kifestve oly elragadó,
Szikra pattog, láng gyúl szemében,
És este lesz, ki tengeren járt,
Erre kerül, le a rakpartra,
Betér, s leül a korty szakéját
Meginni vagy ha kedve tartja,
Szeretni, mert estefele,
Mikor a hűvösség leszállt,
Jang úr méri itt a teát,
S a szerelmet Jang úr neje.