A TEAHÁZ

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Max Elskamp
A TEAHÁZ

Rakpart végén tart bodegát,
Ott méri Jang úr a teát,

Szilvaszínű ruhában éppen
Számol szantál számológépen,

Jang úr méri ki a teát,
Mellé szakét, ginzenget ád.

Copfja, mely a vállára hull,
Kaméliaolaj-szagú.

Pompás fehér klaviatúra
Felett nevet két ferde szem:

Íme Jang úr, folyik a munka:
Fogat villant készségesen,

Nagy körmei merülnek el
Arannyal pingált lakkdobozban,

Kígyó látszik, sárkányt ölel
Remekbe ábrázolva ottan,

S mit előhúz, Pékó, Szucsong,
Hang-kaj avagy talán Hüszong,

Zöld tesa vagy fekete, lám,
Amit a vevő megkiván.

De lebben egy kék kimonó,
Ím Jang asszony, a felesége,

Kifestve oly elragadó,
Szikra pattog, láng gyúl szemében,

És este lesz, ki tengeren járt,
Erre kerül, le a rakpartra,

Betér, s leül a korty szakéját
Meginni vagy ha kedve tartja,

Szeretni, mert estefele,
Mikor a hűvösség leszállt,

Jang úr méri itt a teát,
S a szerelmet Jang úr neje.