A VÉN KANÁLISOK VIZE…

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Georges Rodenbach
A VÉN KANÁLISOK VIZE…

A vén kanálisok vize torz, elmekóros,
Holt városok során siváran, színtelen
Árad homlokzatok, fák, rakpartok tövében,
Egy-egy rossz kópia tükrén alig dereng.
Kivénhedt, gyenge már e víz és szinte semmi
Ereje nincsen a szélnek ellenszegülni,
S az ráncokat hasít rajta… És szomorú,
Híd alatt sír a víz, e hű cseléd, e szolga,
S bár a visszfényeket lélekszakadva hordja,
Nem moccan terhe, nem, ring mozdulatlanul.
S mint aggok, a habos felszín már elfelejti
A tükörképeket, emlékeit elejti,
Elhagyja: zavaros, szürkés káprázatot.
Fájdalmas ez a víz, s mintha halálba menne,
Miért ily meztelen, s puszta már? Több-e, több-e
Így aluszékonyan, romlott, savanyodott
Vágyakkal, mint hamis és hályogos tükörlap,
Melyben nagy kínosan vehetni ki a Holdat?