ACSAI ROLAND – EGY FORRADALMI GYEREKKÖTET
Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Kritikák
Bál van Lackfi János A részeg elefánt című kötetében, de nem csak minden este, ahogy a nagy elődnél, Kosztolányinál, hanem minden reggel, délben, sőt délután is, egyszóval minden napszakban – és nem csak az égben, hanem idelent a földön is. A mezőn például bála-bál van a hasonló című vers szerint (Bála-bál), amelyben a szénabála egy nagyszerű hasonlat segítségével szőke bálnává változik.
Lackfi János költészete nem csak abban rokon Kosztolányiéval, hogy mindkét költő szeme és füle képes észrevenni a létezés ünnepét, de rokonságot mutatnak a rímkezelésben is. Lackfi ebben a kötetben Kosztolányi rímbravúrjainak színvonalát hozza. Kosztolányi akrobata-rímeinek sűrítményét találja meg itt az olvasó, nyelvi zsonglőrködés folyik a lapokon, és talán nem véletlenül szól több vers is a cirkuszról: A késdobáló, Műlovarnő, A bűvész. Az efféle rímjátékokra a Kölcsönhörcsög című versben találhatunk jó példákat. De a kedvenc rímpárom, az „is tévé – estévé”, mégis a Kirándulós című versből származik: „Nézni a terepet, ez is tévé, / nap tüze koszosodik estévé.”
Nagyon is evilági dolgok emelkednek égivé, és ami égi, sokszor a földre rángattatik, hogy alaposan meg lehessen nézni, meg lehessen vizsgálni, és észre lehessen venni esetleges fonákságait.
Lackfi ezekben a versekben minden mögé benéz, mindent idő és térbeli távolságokon keresztül lát, nem csak egymagában szemléli a tárgyát, hanem előzményeivel és utóhatásaival együtt. Megnézi az apró dolgokat, és felfedezi, hogy nem is kicsik valójában, hanem a nagyok rokonai. A jelentéktelenről kiderül, hogy nagyon is jelentős. Erre példa a Zsebcsörgető című vers is: „Zsebem tartalmát csörgetem, / teli van mindennel a zsebem. / Nagyvállalkozásom ez itt: / mindenki nekem dolgozik! // Ez a gombolyag a zsineg, / melyhez a paraszt lent vetett, / megtilolták az asszonyok, / egész gyár sodort madzagot! // Aztán van az ősrégi kulcs, /barlangban vasércként lapult, / bányász fejtette ki vakon, / öntötték sok ezer fokon!”
Bár a kötet versei nagyon is a jelenről szólnak, nagyon is erről a világról tudósítanak, sokszor időbeli távlatot kapnak. Ilyen múltba-helyeződést, archaizálást érzek kötet utolsó verse, A világ tánca következő jelenetezéseiben: „Fa alatt kisfiúcska / puffadt képpel fújja-fújja, / feszül rajta a gunya, / bizsereg a furulya, / cseng-bong a világ tőle.”
A részeg elefánt forradalmi gyerekkötet, tehát bátor is egyben. A Forradalom című vers beszélője egy kisgyerek, aki nem hajlandó elaludni az óvodában, és nekiáll szétbontani az óvodát: „bontom tovább, / a téglák közét böködöm, / lebontom én börtönöm, / az óvodát!” A gyerekek ezekben a versekben rendszerint szembeszegülnek a szülői, nagyszülői akaratnak: „Mondja nagymama, nincs apelláta! / Itt van a sóska, / itt a saláta, / kész vitamingyár, / tömd be a szádba! // Én meg aszondom, lesz apelláta! / Nem vagyok én ló, vagy hasonló, / sóska, saláta: / köpjük a sárba!” Ez „a lesz apelláta”-hang jellemzi a kötetet, ami ama törekvésnek lehetne a jelmondata, amit a könyv is elősegíteni igyekezik: ez pedig nem más, mint a gyerekek egyenrangúsítása, és ha a gyerekek egyenrangúsításáról van szó, akkor természetes, hogy ez a gyerekvers egyenrangúsítását is jelenti.
Lackfi versei összekacsintanak a gyerekkel, és ami a legfontosabb, hogy mindezt a felnőttek háta mögött teszik, kicsit kuncogva a nagyok komolykodásán. Ez az alapállása Lackfi és Vörös nagysikerű gyerekkötetének, Az apám kakasának is, mely kötetből a címadó vers ebbe a könyvbe is átkerült. Az Apám kakasa a – jó esetben – minden gyerek és felnőtt által ismert Anyám tyúkja paródiája: „Ej, mi a kő kakas szaki, / csak nem a szobában lakik? / Megzakkant tán az öregem, / hogy beengedi ide nekem?” Ahogy az iménti idézetből is kiderül, Lackfi modern, a gyerekek által ismert nyelvre teszi át a klasszikus darabot: nyelvi porszívást végez. Másrészt kiveszi az üveg mögül az eddig muzeális tárgyként mutogatott verstárgyat, és a gyerekek kezébe adja, majd azt mondja nekik, hogy tessék, ez is egy játék, vagy egy használati tárgy, ahogy tetszik, a lényeg az, hogy a mindennapok része, de semmiféleképpen nem szent ereklye.
A részeg elefánt forradalmisága és bátorsága a nyelvhasználatra is kiterjed. Olyan nyelvi szintek jutnak be a költészetbe, olyan kifejezések, amiknek eddig, különösen a hagyományos értelemben vett gyerekversekben (a felnőttversekben már régebben, a posztmodern óta helyet kapott vulgaritásra gondolok itt) nem volt helyük: „Kérem szépen, az nem téma, / ha szembejönne az Ekcéma, / mármint úgy értem, az utcán, / én őt azonnal lerúgnám.” (Ekcémafenyegető); „Mindenkinek avokádó, / ettől majd okádó … Mindenkinek van egy datolya, / amit aztán kitoja.” (Slágergyümölcsök)
A kötet e vonala leginkább a Trágár beszéd című versben manifesztálódik, itt jelenik meg a poétikailag legizgalmasabban. A vers beszélője úgy káromkodik, hogy voltaképpen a legártatlanabb szavakat használja: „De ha kell, csúnyán többé / nem beszélek, nem bánom. / Ha valaki felbosszant, / mostantól rúgom csendbe (…) azt mondom rá, hogy zsebtej. // Meg hogy utolsó hörcsög, / kapja el a lasszómat, / az agyát szétbosszantom, / köbön rúgom, azt jól van.”
Molnár Jacqueline illusztrációi stílusban illeszkednek Lackfi János versnyelvéhez. Izgalmas képi megoldásokkal találkozhatunk a kötetben, ilyen például a Fekete király és a Dal a radírmocsokról illusztrációja. Molnár Jacqueline kollázsai a kiváló Szántó Piroska kollázsainak lehetnek hommage-ai, amiket a képzőművész Tandori Dezső gyerekmeséjéhez a Medvetalp és barátaihoz készített. Van Lackfiban is, és Molnár Jacqueline művészetében is egyfajta mediterránság, déliség, olyan, amilyen Picassoban is megvolt, talán ezért is értelmezi újra és újra e kötet lapjain is a könyv illusztrátora.
Fontos könyv A részeg elefánt, fontos, mert bátor, és mert bátor, forradalmi. Ott a helye mindenki könyvespolcán!
Csillagszálló