AGGLEGÉNY HAJNALI PANASZDALA
Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás
Jules Laforgue
AGGLEGÉNY HAJNALI PANASZDALA
Hány magánügy, külön eset,
Ó, járókelők percnyi léte!
Milyen fanyar-érdekesek,
Milyen jó szánni őket érte!
Nyomukban koszos korcs szalad,
Csomagot visznek, andalognak
Ráérők, mániákusak,
Ó jaj, mennyire megszokottak!
Szemügyre vesznek aranyat
És rézpitykét a kirakatban,
A gázlámpák kigyúltanak,
Mindig új arcok, fogyhatatlan…
Ó, minden oly esetleges!
S a lelkem milyen változatlan!…
Nincs hátra más, lesz ami lesz,
Még hűtlenem sincs, hogy sirassam…
De hát mim veszhetett oda?
Semmi. Hej, csak egyet panaszlok:
Nem létező Úr kultusza,
Mikor némul már el harangod?…
Kóborlok reggel óta már,
Kerget a bűnöm, szenvedélyem,
Lesem, mint ki jobb sorsra vár,
Jövőm a szebbik nem szemében.
Egy kis pihenőt, semmi mást
Kérnék lepergő életemben…
Egy nekem szóló vallomást,
Zugot bebábozódni ketten…
Csak egy szívet, tekintetet,
Mely nem csak diadalra vágyik,
A művészet fáradt, öreg!
Magam ismétlem csak unásig!…
Tovább: csipp-csepp, az unalom
Az ereszről csorran nyakunkba…
Kopog-kopog, csöndes nagyon…
Csak kopog, míg… Meddig?… Ki tudja?…