AGGLEGÉNY HAJNALI PANASZDALA

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Jules Laforgue
AGGLEGÉNY HAJNALI PANASZDALA

Hány magánügy, külön eset,
Ó, járókelők percnyi léte!
Milyen fanyar-érdekesek,
Milyen jó szánni őket érte!

Nyomukban koszos korcs szalad,
Csomagot visznek, andalognak
Ráérők, mániákusak,
Ó jaj, mennyire megszokottak!

Szemügyre vesznek aranyat
És rézpitykét a kirakatban,
A gázlámpák kigyúltanak,
Mindig új arcok, fogyhatatlan…

Ó, minden oly esetleges!
S a lelkem milyen változatlan!…
Nincs hátra más, lesz ami lesz,
Még hűtlenem sincs, hogy sirassam…

De hát mim veszhetett oda?
Semmi. Hej, csak egyet panaszlok:
Nem létező Úr kultusza,
Mikor némul már el harangod?…

Kóborlok reggel óta már,
Kerget a bűnöm, szenvedélyem,
Lesem, mint ki jobb sorsra vár,
Jövőm a szebbik nem szemében.

Egy kis pihenőt, semmi mást
Kérnék lepergő életemben…
Egy nekem szóló vallomást,
Zugot bebábozódni ketten…

Csak egy szívet, tekintetet,
Mely nem csak diadalra vágyik,
A művészet fáradt, öreg!
Magam ismétlem csak unásig!…

Tovább: csipp-csepp, az unalom
Az ereszről csorran nyakunkba…
Kopog-kopog, csöndes nagyon…
Csak kopog, míg… Meddig?… Ki tudja?…