ÁLARCOSBÁL BOSZTONYBAN
Közzétéve: 2014. 12. 12.
Kategória: Prózák
Alulírott Csörömpő Mihály közrendőrnek a bosztonyi polgármesteri hivatalba, mint bűnügyi helyszínre kiérkezve a következőket volt módomban megállapítani. A nagyterem padlótextíliáján (úgy is mint szőnyeg) átabotában feküdt a barátai által csak Rikárdónak nevezett Nagy Richárd polgármester úr szakszerűtlenül elhelyezett, már nem élő holtteste. A halál beálltáról azt lehetett megállapítani, hogy beállt. A tanúk alapos kikérdezése után a következő tényálladék fennforgását tudtam törvényileg felgöngyölíteni. A polgármester úr titkára, Kiss Renátó úr vélelmezése értelmében az elhunyt a kelleténél szorosabb magánéleti viszonyt ápolt az ő, mármint Renátó feleségével, Améliával, a tanú fogalmazása szerint rámászott arra a cédára. Renátó úr hát erős felindulásában elment vadászni a Bosztonyban ellenzékben lévő párt hivatalnokaival, hogy ezzel a szükséges mértékben felbőszítse főnökét, azt a felgerjedt kanit, aki rühellte a helyi ellenzéket, mint a mezőre ősz tájban trágyázási célzattal büdösen kiteregetett disznóürüléket, ezek a Renátó úr szavai közül azok, amelyek a nyomdai festéket megtűrik. Ugyanazon az estén a polgármester úr maszkabál jellegű rendezvényt bonyolított az önkormányzati hivatal épületén belül, ám erre csak saját hívei jöttek el, azok is a Renátó kivételével. Renátó úr saját bevallása szerint szeszesital befolyása alatt állt azon az estén, vagy csak tökrészeg volt, de nem igaz, hogy mondta volna, miszerint odapörköljünk-e fiúk, annak a vén vaddisznónak. Illetve ilyesmit kizárólagosan az erdei vaddisznó viszonylatában említett, amelynek kilövésére hivatalos engedéllyel bír. Szerinte egy eltévedt golyó eredményezheti a polgármesteri személy rovására megállapított életvesztést.
Kissné Amélia cáfolta az ellene felhozott vádakat a tekintetben, hogy egy utolsó riherongy volna, mindenki kapcája, amibe a ganajos csizmáikat törlik a helyi uraságok, ordította a szomszéd szobából férje, akit kettő hivatalos közeg fogott le. Élesen tiltakozva ez ellen Kné Amélia szükségesnek tartotta leszögezni, hogy a mondott Rikárdó polgi úrba ő csakugyan szerelmetes volt, és az is belé, hát hogyne, mikor olyan derék, szép bajszos magyar embert adott ki, amilyen az ő Renátó ura, ez a nyiszlett anyámasszony katonája sohase nem fog, akárhogy is összeesküvőzik a háttérben a töketlen butapártiakkal. Amélia elismerte, hogy érzelmein uralkodni nem tudva felhívta egy ezoterikus tévécsatorna tisztánlátóját, és jövőbemondást kért tőle, az pedig éjjel szedett csodatévő füvet ajánlott szerelme orvoslására, s közölte, hogy kedvesét veszély fenyegeti. Sajátos egybeesés folytán Rikárdó polgi is nézte ezt az adást, minek utána kijárt éjszaka a határba, ahol összetalálkozott a csodafüvet kereső Améliával. A hölgy elbeszélése szerint kettejük között nem történt semminemű szexuális kapcsolat tényét kimerítő érintkezés, de Renátó úr, aki szintén arra járt friss levegőt szívni a felesége nyomait követve, ököllel vonta kétségbe állításuk igazságtartalmát. Ez után került sor a rendőri szempontból nem helyeselhető álarcosbálra, mely, ugye, jelentős mértékben megnehezíti az állampolgárok azonosítását. Már a polgármester urat is bajosan ismertem fel a Mikiegér-álarcban, egyáltalán nem hasonlított magára, az eljárás lefolytatásához le kellett vennem a maszkját. Először azt hittem, tényleg a Miki egér halt meg, amit sajnáltam volna, mert gyerekkori kedvencem. A betört ablak szilánkjaiból és a Renátó kezében füstölgő puskacsőből arra a következtetésre jutottam, hogy bűncselekménnyel állunk szemben. Még mindig jobb, mintha háttal állnánk. Kérem szíves intézkedésüket!