AZ ÉN HÚGOM A ZÁPOR
Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás
Charles Van Lerberghe
AZ ÉN HÚGOM A ZÁPOR
Az én húgom a Zápor,
Könnyű, szelíd nyári eső,
Lágyan pereg szökellve távol
A párás levegőn.
Szakadt, fehérlő gyöngynyaklánca
A kék égből alázuhog,
Perdüljetek, szarkák, ti, táncra,
Rigók daloljatok!
A könnyeden megringó ágak
Között táncoljatok, virágok,
Fészkek, daloljatok,
Ami az égből jön, megáldatott.
Nedves két eperajka
Szájamra forr,
És megérint kacagva
Egyszerre mindenhol:
Ezer kis ujj dobol.
Virágszőnyeg zenéje hallik,
Hajnaltól estelig,
S estétől, míg hajnallik,
Esik csak, egyre hullik,
Amint csak bír, esik.
Aztán a Nap kisüt és kontya
Arany zuhatagát lebontja,
Törli a Zápor lábait.