AZ ÉN HÚGOM A ZÁPOR

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Charles Van Lerberghe
AZ ÉN HÚGOM A ZÁPOR

Az én húgom a Zápor,
Könnyű, szelíd nyári eső,
Lágyan pereg szökellve távol
A párás levegőn.

Szakadt, fehérlő gyöngynyaklánca
A kék égből alázuhog,
Perdüljetek, szarkák, ti, táncra,
Rigók daloljatok!

A könnyeden megringó ágak
Között táncoljatok, virágok,
Fészkek, daloljatok,
Ami az égből jön, megáldatott.

Nedves két eperajka
Szájamra forr,
És megérint kacagva
Egyszerre mindenhol:
Ezer kis ujj dobol.

Virágszőnyeg zenéje hallik,
Hajnaltól estelig,
S estétől, míg hajnallik,
Esik csak, egyre hullik,
Amint csak bír, esik.

Aztán a Nap kisüt és kontya
Arany zuhatagát lebontja,
Törli a Zápor lábait.