AZ UTCALÁMPÁK

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Georges Rodenbach
AZ UTCALÁMPÁK

A külvárosi utcalámpák
Hosszú sora vonszolja láncát.

Távolba tartanak, mint zarándok-menet,
Ünnep- s hétköznapon, jó, rossz idő lehet,

Van, ki áll, van aki minthogyha térdre esne,
Magányos mindegyik, mint hatalmas tömegben.

Éső-áztatta úton így vonul hát
E furcsa korlát.

E fény-korlát felett álom sugára reszket!
És a tüzek akár apró ajkak remegnek.

A külvárosi utcalámpák
Tépkedik lángjuk kék virágát.

Szél tépi fényüket, szirmát földre dobálja,
Gyönge fény, üvegházba zárva.

Mert minden lámpa egy kis négyfalú üvegház,
Benn bimbó és virág oly gyorsan váltja egymást

Szél szeszélye szerint,
Mely szítja a tüzet, majd lefojtja megint.

A külvárosi utcalámpák
Kalitjában madár bontogatja a szárnyát.

Szegény, tépázott madarak,
Kik ázottan gubbasztanak.

Ijeszti őket tág határ,
Üveg mögül tekint mind a világra már.

Gyönge madárkák, szívesebben
Élnek rabokként az üvegben…

Röptüknek aranya oly kényes, egyszeri!
A szél szárnyuk szegi…

Már nem állják az ostromot,
Bár lángjuk még soká szenved, fel-fellobog.

A külvárosi utcalámpák
Elhúnynak, szemüket lezárják.