Friss forgácsok

Kapolcson versíró...

Kapolcson, versíró műhelyemben azzal ugrattam a résztvevőket, hogy aki mond nekem egy Ennius-idézetet, azt meghívom egy fröccsre vagy üdítőre. Úgy hittem, biztosra mehetek, tudtam, hogy Enniust sokan a valaha élt legnagyobb latin költőnek tartották, de minden műve odalett az alexandriai könyvtárral együtt. Vagyis nem maradt fenn tőle semmi. Úgyhogy bárki bármit idézett volna, rávágom: ez nem Ennius. ...

Tovább


Mi hasznosítható...

Mi hasznosítható az életből művészileg? Ezt a kérdést teszi fel egy cikk egy valós eset ihlette, improvizatív színdarab kapcsán. A válasz persze kétélű lehet csak, hiszen minden hasznos és semmi sem az. Mindent magába szippant az alkotás centrifugája, mert ha üresen dolgozik, akkor merő absztrakciókkal, saját nyálhabjával gurgulázik, terméketlenül forog önmagában. Hány ilyen üres mű születik, ...

Tovább


A dolgok...

"A dolgok vagy léteznek vagy nem. Ha minden ilyen lenne akkor lehetne, hogy egyszerre legyen minden és akkor nem lenne keletkezés és pusztulás. A pusztulás mindig másodlagos, egy létállapotnak mindig meg kell előznie." - írja Aquinói Szent Tamás. Vagyis minden valami másból keletkezik, mondhatni mindent valami másnak a pusztulása trágyáz egy újabb létezésre. A természet, mondjuk a mi nyári kertünk nagyon ...

Tovább


Alkut kötöttem...

Alkut kötöttem a kukacokkal. Lássátok, kivel van dolgotok, minden tizedik szem a tiétek, becsszavamra! Ha beéritek ennyivel, engem baromira nem zavar, hogy ti is a világon vagytok, jut mindenkinek erről a pazar szilvafáról, melynek három-négy ága harmincöt liter mézédes lekvárt adott, úgy tettem el cukor hozzáadása nélkül. Isten hozott a fedélzeten, megférünk egymás mellett! A baj csak ezekkel a rohadt ...

Tovább


Remekül játszik...

Remekül játszik méretekkel, anyagokkal, állagokkal a meghökkentő szabadtéri szobrokban gondolkodó Claes Oldenburg-Coosje van Bruggen művészpáros. Műveikkel egyrészt elérik, hogy a befogadó liliputi méretűnek érezze magát, másrészt szimbolikus helyzetbe hozza a rutinszerűen használt, köznapi tárgyakat. Embernél is hatalmasabb lerágott almacsutkájuk láttán a fogyasztói társadalom ...

Tovább


Egy autószerelő...

Egy autószerelő honlapján olvastam: "Volt olyan kollegám, aki még rábüfögni sem tudott az ügyfélre, amikor az bejött hozzánk. Egyet vakkantott, elvette a slusszkulcsot és mintha a világ legtermészetesebb dolga volna, cigivel a szájában már ült is be olajos ruhában a fehér kárpitos kocsiba. Viszont az autókat imádta. Aranyból volt a keze, és profin, hiba nélkül dolgozott. És olyan kollegával is dolgoztam, ...

Tovább


Egy pasasról...

Egy pasasról álmodtam, aki feldarabolt egy kisfiút, és valahogy a táskájában hordozta az egyes szerveit. Az álom következő jelenete az volt, amikor Julinak a konyhában emberhúst kellett megpucolnia, amit úgy kaptunk valakitől. Hányingerrel küszködve járkáltam a konyhában, fogalmam sem volt, mit kezdjünk az egésszel, bántott, hogy a feleségemre hagyom a vacakolást ezzel a különös ajándékkal. Aztán ...

Tovább


Pestről jöttem...

"Pestről jöttem hazafelé, vonattal, s valahol Albertirsa határában, egy házacska végében láttam egy kosárpalánkot. Egy jókora trágyadombnál álldogált. Ezt biztosan elmondtam volna Pistának, ő meg rötyögött volna, hogy valami ilyesmi a költészet is, dobálgatni a fekália fölött." Ki írja ezt? Darvasi László. Ki az a bizonyos Pista? Baka István, akiről nekrológot írt bő tizenöt évvel ezelőtt. ...

Tovább


Tudod azért...

Tudod, azért ez durva, ha belegondol az ember. Persze a legtöbb ember önvédelemből bele se gondol. Olyan jól hangzik, hogy Jézus azért jött, hogy minden embert megváltson, de itt a "minden ember" kifejezés mögé értelemszerűen középosztálybeli családot gondolunk kifésült, kimosdatott gyerekekkel, csini házzal, karácsonyfával, mindennel. Akik "ajjan szépen élünk", templomba járunk, és igyekszünk ...

Tovább


Abbé Pierre...

Abbé Pierre írja, hogy ha valakivel ki akarunk tolni, faragjunk sztárt belőle. A magam relatíve kicsiny volumenű, irodalmi népszerűségével is tapasztalom már, mekkora feszültség villódzik a közönség előtti megszólalás telítettsége és mámora, illetve a siker pillanatai után bekövetkező tömény magányérzet és sivárság között. Mintha egy oázisból hirtelen kilöknének a sivatagba. A matrózok ...

Tovább