A BUTA FELNŐTT (2004)

ARRA

Arra szaladt el a szél,
mutatják a fák is,
kifényezte a napot:
csillog, mint a jáspis.

Tovább


ÁRNYÉKSZÍNHÁZ

Nem hencegek, tényleg nem féltem a sötéttől,
gondoltam, féljen tőlem a sötét,
majd kicsavarom az ecsetet
annak a kezéből, aki
esténként az egész világot összekeni.
Ha választhattam egy homályos, kutyaugatásos
és egy kivilágított utca között,
hát mindig az előbbin jártam.
Jól esett a szembejövők mindig gonosz
körvonala, jól esett, hogy
amíg közeledtek,
egyre hangosabb ...

Tovább


TÖRPE ÉS ÓRIÁS KÖZÖTT

Mért szerettem az aszfalt-csattogást?
Mert környékünk lombos dombjai közt
mindig volt házfal, amely hangosan
visszaküldte a léptemet, így hát nem lettem szegényebb,
hazaérve mindig az összes megtett lépés
ott volt lábamban (megnéztem, hiszed, nem hiszed).
Szerettem azt, ha zajt csapok
s azt is, ha némán surranok a fák között,
félsötétben. Szóval ha mindenki hallja
azt, hogy vagyok, ...

Tovább