KÉT CSAVART SZALTÓ (1999)

Kegyetlen rekviem

1.
Reggel itt járt Hajnalka, a fiam menyasszonya, és a vállamon sírta ki magát. Nagy könnyes-nyálas folt maradt a zakómon, a sötétszürke zakómon, majd megszárad, gondoltam, és meg is száradt, a folt viszont továbbra is látszik, nem baj, amúgy is tisztíttatni kellene. Én is kisajtoltam magamból néhány könnycseppet, ez épp elég volt ahhoz, hogy feszélyezzen, de mégsem oszlatta el bennem a lelkifurdalást, ...

Tovább


LÁNCÖLTÉSSEL SZEGETT, HALVÁNYPIROS FOLT

A nővérkék hívták, jöjjön filmet nézni. Ballagott utánuk a folyosón, majd bámulta a furcsa balettet, amelyet a lassan beinduló kazetta rajzolt a képernyőre. Kétdimenziós, fehér táncosok cikáztak, pörögtek, röppentek át spárgázva a kockányi feketeségen. Aztán a történet, ruhában is nyershússzerűen meztelen képű szereplők találkozása, ferde pillantások, nehezen szétnyíló, rúzstól ...

Tovább


2. MINTHA VALAKI A CSONTOMBAN KAPIRGÁSZNA

Egyik első napom lehetett az új suliban, de rögtön beálltam a csúfolásba. A neve miatt csúfoltuk, hogy Baagi-daagi, pedig vékony volt, csillogó gombszemű. Ült megszégyenülve, körbeugráltuk, mint az indiánok, valaki rákezdte azt is, hogy fingott-fingott, már fogtuk is be az orrunkat, és ugráltunk, mint befogott orrú indiánok. A lány csak ült, vörös volt az arca, vörös a nyaka, amennyi látszott belőle. ...

Tovább


4. KI TUDJA, MIFÉLE SÍKOSSÁG

Márta néni arca sápadt volt és petyhüdt, akár egy nyers csirkecomb bőre, beszélni meg úgy beszélt, mintha valami pókháló lenne a száján, s az elnyelné a torkán kijövő hangok felét. Hosszú, mákos haja nagy kontyba felkötve, szoknyái egyenesre vasalva, blúzain kisasszonyos gallér. A „régimesékreemlékszelemég”, az valami vaníliás-porcukros dolog: engedelmesen és álmosan énekeltünk a ...

Tovább


7. SZÖGLETES HALACSKA

A mi utcánk meredek, gondolatban neki kellett futni, hogy a teli iskolatáskával felcaplathasson rá az ember. Télen meg a kocsival tényleg neki kellett futni, apám leállt a sarkon, betolatott a szemközti utcába, anyu meg én kiálltunk integetni az autóknak, mint valami önkéntes rendőrök, hogy ne tovább, nagy-nagy kísérlet következik. És apám, mintha valami újonnan kikísérletezett rakétát vezetne, előszáguldott ...

Tovább


8. MINT AZ ÖKÖRHUGYOZÁS

Ott bicegtek fölfelé, Stan és Pan, Don Quijote és Sancho Panza. Don Quijote egyébként voltam is a farsangon, a sok béna huszár meg királylány meg bohóc meg törpe között jártam körbe, fejemen alufóliával beragasztott pléhtányér, egyik kezemben valódi középkori alabárd, régen a dédnagyapám várószobájában lógott a falon, ő császári és királyi udvari főorvos volt, előkelő klientúrával, ...

Tovább


10. NEM IS LEPKE, HANEM SASMADÁR

Július 30.
Reggel 8-kor keltem. Felöltöztem, és becsomagoltam, amit vinni akarok. Később csirkét sütöttem, és segítettem apának az autót kitakarítani, mert különben a büdös életbe nem fogunk elindulni, anya már megint több évre előre pakol be gyógyszert és ennivalót, és ruhákat meg csizmákat mínusz húsz fokos hidegre, jégesőre meg még mit tudom, mi a francra, még jó, hogy légvédelmi rakétát ...

Tovább


PÓK

Beszorulsz itt nekem, édes öregem, túl meredek és túl szűk ez a csigalépcső, hányszor mondtam, hogy hozzunk le a karzatról, elállsz valahol a sekrestye sarkában, de a plébánosunk fafejű ember, amit eltökél, az úgy is lesz az idők végezetéig, ámen. Te is fafejű lehettél a magad idején, elég megkopogtatni a koponyádat. Tavaly nem voltál ilyen nehéz. Jó, tudom, minek küszködök magam, ajánlotta a pap, ...

Tovább


PARADICSOMMADÁR

Ahogy ott álltam a ravatalnál, kacagást hallottam. Gonosz lélek vagyok, nincs bennem semmi együttérzés, gondoltam, próbáltam elhessegetni a hangot, hiszen annyi szívfacsaró dolog történt az elmúlt hónapban, a koporsó körül ott álltak sorban a kisírt szemű, elárvult, nyurga lányok, ott állt Pablo, akit úgy szerettünk, aki úgy nézett ki, mint Noé apánk vagy mint egy tisztességben megőszült hippi. ...

Tovább


VERS

Eszter harmonikus életet él, Eszter lelke telisteli szépséggel, és Eszter nem az az ember, aki hagyná belepenészedni lelkébe a szépségeket. Inkább ontja magából, nem is egyszerűen írogat, mint a műkedvelők, hanem ír végtelenül, mint egy hömpölygő folyam, lelke papírjára szíve vérével. Eszter beleír versébe fellibbenő, tiritarka pillangókat, festői szénaboglyákat, égbolt habos tejszíntocsogását, ...

Tovább