Műfordítás

MÉLINE SZERELME

Jean-Antoine de Baif
MÉLINE SZERELME

Száműzz tenger fölé, hol nap kél reggelente,
Vagy partra, hol kihúny a fény, s a hab fecseg:
Űzz fagy-országba el, hová nem ér meleg,
S izzó homokra bár, hol hull sugára terhe,
Ölne bár unalom vagy perc-gyönyör emelne,
Legyek magam ura, rút rabszolgád legyek,
Sétáljak szabadon, senyvedjek rács megett,
Harcba, békébe űzz, kétségbe, enyhületbe,
Száműzz ...

Tovább


ÖRÖM ÉS ÜRÖM

Pétrus Borel
ÖRÖM ÉS ÜRÖM

Ha boldog voltam én, nevettem öngyilokra,
Becéztem a halált kedvtelve, hidegen,
Hisz a fásult öröm sivár nekem gyakorta,
Napsütés, nászi ágy úntat és idegen.
A boldogság lehúz, elkábítja a lelket.
Szívünket átfogó vasgyűrűje szoros,
Élet-bárkánk szilárd evezője elernyed.
Poklunk lángjaira egy súlyos láb tapos,
Bár költők homlokán ...

Tovább


A MEGVIGASZTALT ÖZVEGY

Charles Collé
A MEGVIGASZTALT ÖZVEGY

Legelső férjem barna volt,
Ezért csapdába ejtett.
Nemegyszer éhkoppon hagyott
Ez istentelen szerzet.
Míg élt, neki sose telt,
Több, csak egy
A kis szeplőtelennek!

Egy polgár lett a második,
Hittem, szatír a balga,
Férjem volt tucat hónapig,
De csak azt mondogatta:
A jó polgár nem alkuszik
Háromig.
No hisz, szép kis uracska!

Harmadik ...

Tovább


SÍRFELIRAT

Tristan Corbière:

SÍRFELIRAT

A szerelmüket kezdendő avagy végezendő szerelmeseken felül oly nagyszámú dolgok végzik a kezdeteknél, hogy végezetül a kezdet kezd végzetté válni, a vége pediglen az lesz, hogy a szerelmesek és egyéb személyek azon kezdeten kezdik újrakezdeni, mely így végezetül nem lészen egyéb, mint visszájára fordult végezet, ez pediglen az örökkévalósággal kezdend ...

Tovább


EMLÉKEZÉS ZULMÁRA, A KITAGADOTT ROSSZLEÁNYRA ÉS EGY LAJOS-ARANYRA

Tristan Corbière
EMLÉKEZÉS ZULMÁRA,
A KITAGADOTT ROSSZLEÁNYRA
ÉS EGY LAJOS-ARANYRA

A vagyona húsz évet ért,
S ifjú voltam: húsz frankos épp,
Hát közös számlát nyitva ketten
Lekötöttük egy fedezetlen
Tavaszi éjszakán e pénzt...

A hold lyuggatta át az éjt,
Mint húsz frankos, oly kerek épp,
S e résen át már tovareppen
Húsz év, húsz frank, hold – egy menetben.

– ...

Tovább


A TETŐ

Tristan Corbière
A TETŐ

Hát nem! Várok, mint a birka,
Ereszed alatt,
Míg emlékül egy cserép a
Nyakamba szakad!

Vágtam füvet, nyalok flasztert
Ahogy kijön épp,
Zengek pajzán kocsmadalt meg
Egy Misererét.

Beszakítom kárhozott, én,
Dobhártyád, s dobra feszítvén
Szamárbőrömet.

Kalickádban, ó, te ablak,
Oly tisztán, oly csendben alhat...
.......................................................
Egy ...

Tovább


GITÁR

Tristan Corbière
GITÁR

Tudok pödörni méla nótát
És cigarettát
Forgatok tányért, aranyat,
Lepedőbe széplányokat!

Ne félj, hogy hosszú lesz a hűség,
Öszvérem bontja szárnya hűsét,
Éji tolvaj, bagolymadár –
Huss, messze jár!

Tudod, ki Merkúr? – Nem? – Psziché? – Nem?
– Hamupipőkét a mesében
Nem ismered? – ... Mind én leszek,
Illa berek...

Olyan hamvas ...

Tovább


LENCSE – JÓ SZERENCSE

Tristan Corbière
LENCSE – JÓ SZERENCSE

Odor della feminità

A járdát rovom én, ha a természet éled,
Sétáló nőt lesek, ki kacér-győztesen
Hadonász, átdöfi ernyőjével e tépett,
Nagy szív felett a bőrt, vagy kiböki szemem.

Picit boldog vagyok, élni is kell: a csóró
Éhét legelteti, s e röpke mámor olcsó...

Múltkor is – Micsoda szakma! – ballagtam épp,
– Méghogy szakma!... ...

Tovább


A SZOBRÁSZOK DALA

Charles Cros
A SZOBRÁSZOK DALA

Műjész, hirdess jelszavakat!
Őszinte beszédet!
Híj, a márvány príma anyag,
Hónál is fehérebb!

Műjész, hirdess jelszavakat!
Félre innen, állj, állj!
Tyű, a kiégetett agyag
Veresebb a ráknál!

Műjész, hirdess jelszavakat!
Ki-ki jól mulathat!
A bronz igen tartós, hacsak
Nem öntik harangnak.

Műjész, hirdess jelszavakat!
Gyerünk ...

Tovább


A KÍN SÖTÉTEN ÉS VADUL

Charles Cros
A KÍN SÖTÉTEN ÉS VADUL

A kín sötéten és vadul
Tolul
Énreám,
Reggelem reménytelen,
Hajnal nem vidít sosem
Már talán.

Tébolyító űr nyel el!
Felelj,
Mondd, miért:
Hogy míg Eszményt kergetek,
A Törvény számkivetett
Senkiként?

Sátán, hullván lefelé
Ohé,
Lám, te még
Fizettél bűneidért,
S tanúd, a nagy, örök ég
Elitélt.

Nem tagadtam ...

Tovább