MAGAM (1992)

MIKOR

Mikor már olyan
sokan vannak szobámban
hogy nem fér el az íróasztal
hogy össze kell hajtanom
egy sarokba támasztott
száradó esernyőt
Mondom, mikor már összegyűltek
megtanítom őket mindenre
hogyan kell ébredni, elaludni
és undok hússal, főzelékkel
naponta fenntartani magunk
S mikor már odaadtam csodálkozni
nekik egyenként a tárgyakat
elmondom a legvégső törvényt
hogy az alma igen
az ...

Tovább


A BÁNYATÓNÁL

Rozsdás darálót cipelnek a hangyák
Erejüket benőtte a fű
A halál vaku-ablakát
Madarak csőre töri be
A karmoló gyom lassan
Iszapba húzza a Napot
Pattogzó arcú csavargó ballag
Kinek testében hiába feszül a rugó
Foga alatt homokszemek ropognak

A jól működő emberek szaga ide nem ér
Megfordítják a párnát, és tovább alszanak.



Tovább


OBLOMOV

A kályha előtti fullasztó
medvebőr-nehéz pihenés
Az ötágú kézfej szétterpesztett
homályos ujjaival
A lélegzet szabdalta füstszalagok
lassan növő hajunk, körmeink
Ha leteszünk a kint fénylő cipőkről
az előszoba-hideg kabátokról
– ez marad



Tovább


IDEGEN

Néha idegent keresek a házban
nincs kutyám
s a kert ugyan sustoroghat
ha egy hamutartóban megtalálnám
levágott körmeit
vagy lába melegét
egy levetett cipőben
de úgy látszik mégiscsak idegenül
mászkál a szobákban
ha nem talál otthon



Tovább


BENYOMÁSOK

Benyomások hánykódó kompján
járok parttól partig
nemléttől nemlétig

Olyan világba jöttem
hol arany hegedűtokkal hóna alatt
járkált a reggel
a fák ásítva nyújtóztatták görcseiket
Bordáim létráján fel és alá mászott a napfény

Szerettem nyelni a tejszínhabot
és rágni a fűszálakat
utánanézni a mellettem elhaladó
gömbölyödő almafáknak

Tétova ujjal tapogattam
a zongora ...

Tovább


TAVASSZAL

Mikor tavasszal újra
kimész a nyaralóba
s a tárt ablakokon, ajtókon
áthúzatod az éledő
levegőt, elkövetkezik
a bennragadt napok halála
Egyetlen fuvallat rántja semmivé
a hótorlaszok látványát
az ablaküvegen
A falak négyszögletű
egymáshozragadt tükrei
szétválnak
közéjük furakszik
türelmetlen tested
S ahogy ott állsz, diadalmas
levegő-szalagokkal lobogózva
S míg lengnek ...

Tovább


ESTI HANGULAT

Egy nemlétező Gulácsy-kép alá

A félig nyitott szekrényekből
Előbújik a tarka moly
Az asztalon fémszobrok állnak
Vattával telt minden zugoly

Kék utcára nyílik az ablak
A lépések nem ütnek zajt
Egy imént lopott fiákerrel
Az álom éppen erre hajt



Tovább


SÁROS TÉL

A kerékről a sár most
olyan hígan pereg
Akár disznóöléskor
a megmosott belek

Utálatos egy tél ez
ápolatlan szakáll
Járnak benne az ujjak
az undor benne jár

Tovább


SZÉGYEN

A megtörténtek csiganyomát
egyre látni még mögöttem
Hiába borotválom
kiserkedő szégyenemet
Morzsolgatom e sivatagi
homokot
a kísértések nem szűnnek
utcán könyvtárban villamoson
Szerencse, hogy legalább
az a kis lendület
hiányzik belőlem
mely beteljesíthetné
a kínálkozó lehetőségeket
Nevezzük ezt a hiányt
jóérzésnek?
De már ez a beleegyező
tunyaság
ahogy elnyújtózom
az ...

Tovább


NAPPAL

Vak, fehérfoltos vadgesztenyék
Cseresznyefákon vastag gyanta
Pörög a pirosküllős kerék
Nő a bogár s elhull nyaranta

Kötéllé foszlott pálcavégek
Sárból nagy kalácsok dagadnak
Csendes vágyak, mik bennem élnek
Háttal ülni, s hogy békén hagynak

Bár tudnám, hogy neked is elég
Ennyi és hogy nem hagysz magamra
Pörög a pirosküllős kerék
Nő a bogár s elhull nyaranta

...

Tovább