CIKLÁMEN VÉCIKLÁMEN VÉRR
Közzétéve: 2014. 12. 28.
Kategória: HŐVESZTESÉG (2005)
Mint vashurokba akadt riglit a faanyag
nem ereszt, míg szilánkosan ki nem szakad,
úgy fog meg engem most a lakás,
tölti feszített tükrű gyermek-szuszogás.
Ólomcsizma, sárkolonc óvatos lábamra nő,
borom felszíne horpad, alvó alatt lepedő.
Zümmög itt egyre több villamos gépezet,
árammal töltenek, álmaim nehezek.
S mint kis állatból, mit végszükségben valaki levágott,
az ébresztőórából digitális, ciklámen vér szivárog.