Csontos Lídia témája

Közzétéve: 2014. 12. 07.

Kategória: Válogatás (versgyár)

„Mit érezhetnek / éreznek-e valamit azok a megtermékenyített petesejtek, amelyek a lombikbébi-program részeseként le vannak fagyasztva és arra várnak, hogy vége legyen a jégkorszakuknak? Lehet, hogy egy kicsit furcsa a téma, de nekem és a férjemnek 1 hónapja van két ilyen „fagyigyerekünk”! Hol kezdődik az élet?”
Hátborzongatóan remek téma, olyasmi, mint mikor az általam is fordított Liliane Wouters egy távoli csillag sorsát tippelgette meg versben. Éppen ezért választottam ilyen balladába, elbeszélő költeménybe illő hetes-hatos formát, illetve ez a forma választott engem, amint a témát ide-oda forgattam a fejemben. Jobban belegondolva gondolati szinten talán az is belejátszott a versbe, hogy amint a pénzügyi válság mind jobban ránk nehezül, kicsit hasonló lombikbébinek kezdem érezni magam. És persze útközben segítségemre sietnek afféle hangzásbeli összecsengések, mint az amulett és az Amundsen…

FORRÓ TEST

Saját magam nyakában
Csepp amulett vagyok,
Fehér köpenyben járnak
Köröttem angyalok.

Visszhangos, jégszakállas,
Öblös moraj ölel,
Önnön északi sarkom
Kéne fedezni fel.

De merre van az észak?
Tán én magam vagyok,
Ziháló Amundsenként
Jönnek felém nagyok.

Magának kiszemelt már
Engem a létezés,
Addig meg lemeszeltek,
Ikrás csend, mint a méz.

Milyen lehet a mozgás?
Az élet, hogyha van?
A kérdést nem teszem fel,
Mert nincs is rá szavam.

Melegről sem tudok, mert
Ez a világ fagyos,
A semmi citerázik,
Halottfehérre mos.

Hogy halálomban élek,
Nem jut tudatomig.
Hogy hihetném, hogy bennem
A lét gondolkodik?

Hisz gondolatom sincsen,
Jégkristály-rácsokon
Néha egy tompa sejtés
Óvatlan átoson.

Hogy hihetném, hogy egyszer
Eljön az olvadás,
Lombikból forró testbe
Ölel valaki más?

---