ÉGIG MAGASLIK

Közzétéve: 2014. 12. 07.

Kategória: Új versek

Szőttes Mezey Katalin-motívumokból
Édesanyámnak, születésnapjára, szeretettel

Szétdobált zoknik, ingek,
vasalatlan gatyák, indiánsátor,
lejátszatlan zongorakották,
Uram, ebből az összevisszaságból
csináhatok-e ideig-óráig rendet,
amíg a nemlét
lennem enged?

Biciklibelső, korongecset,
négyzetrácsos papír,
rózsákhoz metszőolló,
meg még ezer hasonló.
A romlásnak útját állni eddig-addig,
van-e más dolgunk?
Égig magaslik
földi restanciánk,
torony, nem elefántcsontból.
Az élet tervez, rendez,
épít, rombol.

Kormos, lyukas közepű zászlók,
olajos, sáros bakancsok,
bor helyett vérrel
csordultig teli kancsók,
s egy barátságos, megnyerő úr,
talpig kivasalva,
kínálgat, hogy igyál,
magas a vastartalma,
nem hordó alja, príma itóka,
igazán nem mondható, hogy a cég
magáért ki ne tett volna.

Kanülök, tapaszok,
bőr alól domborodó csontok,
lélegzetvétel-ritmus,
EKG-szögesdrótok,
végtelenbe futók,
szeretteink testének kopása,
az egyszer voltnak
hol nem voltban mása,
hozzátartozó örök tartozása,
kell, aki a roskadókat
gyámolítja, látogatja, ellátja.

Listák, leltárok,
teendők mulasztások
végtelenített lánca,
galaxis-kavargása,
sajtpapírra felrótt
élet-rejtelmekből
égig érő fa lombja…
Ki hűsöl alatta
plédbe burkolózva,
ki olvassa korrektúráját
a végtelennek,
míg az égen alkony, hajnal olvadó
színképletei eltűnnek-megjelennek?

---