HÁLÓSZOBA ÉS ÖLTÖZŐ

Közzétéve: 2014. 12. 12.
Kategória: Prózák

A magyar férfiak potenciáljáról és a magyar nők szépségéről legendák keringenek. Állítólag Angliában esett meg, hogy két emigráns magyar egy szállodában találkozott egymással, és aki régebb óta tartózkodott az országban, azt a tanácsot adta a másiknak, próbálja ki, mi történik, ha odaáll a recepción üldögélő hibátlan alakú, szőke hölgy elé, és azt mondja: „a magyar puszták fia vagyok én!”. A kalandvágyó ifjú így is tett, mire az illető hölgy leakasztott egy szobakulcsot, hamiskásan kacsintott egyet, majd ujjával csalogatóan intett: „Na, gyere, te betyár!”

Egy interneten fellelhető statisztikai kimutatás értelmében a magyar pasasok európai viszonylatban a második helyen állnak, már ami bizonyos szervük méretét illeti. Hogy ezt miképpen sikerült felmérni, arról a magyar embernek fogalma sincsen, nem beszélve arról a meglehetősen sajátos körülményről, hogy a cikk francia nyelven íródott, és első helyen különös véletlen folytán a franciák végeztek. Az adat tehát rejtélyes, és hitelt érdemlően nemigen bizonyítható, ám ha a felszereltségről keveset tudhatunk is, önérzet tekintetében a magyar férfigerjedelem igen magasan szárnyal.

Elég belehallgatnunk a középkorú kocasportolókkal teli férfi öltöző nagy hangú beszélgetéseibe, valósággal eláll a szemünk és szánk, és azt hisszük, a Káma Szútra világába „csöppentünk”. Minden úriember hallatlanul színes tapasztalattal rendelkezik a gyengébb nemmel kapcsolatosan, és ezt nem is röstelli kollégái orrára kötni, akik jó kártyásokhoz méltón igyekszenek tartani a tétet, sőt, lehetőség szerint rálicitálni. A szolid hivatalnokokból álló társaság a sport megnövelte adrenalinszint, valamint a meghitt láb- és izzadságszag együttes bódító hatása alá kerülve meztelen félistenek gyülekezetévé lényegül át. Eldönthetetlen, hogy a szóba kerülő hölgyek a fantázia és a hímhez illő becsvágy termékei vagy tán a férfimagazinok papírvalóságából toppantak elő. Általában inkább örömlányokra hasonlítanak, mint azokra az átlagos és helyes asszonyokra, akik hazavárják kikapcsolódó urukat. Rossz nyelvek ezt a kocsmai-öltözői szájhősködést kollektív verbális maszturbációnak nevezik, és a képzelet színes birodalmába utalják. A magyar embernek volt egy Norvégiába telepedett ismerőse, akit az ottaniak szófukarsága annyira megviselt, hogy bár világéletében rühellte a sportnak minden formáját, elment floorballozni, hátha ott, férfitársaságban, esetleg egy szigorúan fiziológiás, „rehidratáló” sörözés alkalmával a magyarhoz hasonló nyíltságra talál. Nos, csalódnia kellett, meccs után a derék norvég férfiak bedobálták a szerelést a táskájukba, fogták magukat, és ki-ki egy-egy köszönést vakkantva rögtön hazaindult.

A magyar embernek önkormányzati képviselő ismerőse mesélte, hogy a testületi ülések általában egy kocsmában végződnek, kötetlen beszélgetéssel, és hogy-hogy nem, előbb-utóbb disznó viccek mesélésébe torkollnak. A városka egyetlen, gyengébb nemből való képviselője, civilben tisztes, többgyerekes családanya, eleinte irulva-pirulva sütötte le a szemét, de aztán „hozzáfiúsodott” a társasághoz, és belátta, hogy ez a világ rendje. Aztán persze könnyen lehet, hogy az esetek többségében egy sláger trafálja telibe az igazságot. Eszerint Gedeon bácsi, a női fodrász kész művésze a hajvágásnak, valósággal „a nők bálványa”, és „minden asszony keresi a kegyét”. Körbezsongják és rajongják, egészen a mű végéig, amikor is a művész hazatér, ám otthonában felesége uralkodik felette: „Gedeon bácsi egy sámlin reszket, és csendben átkozza azt a percet, amikor megismerte a nejét”.

Persze ami a magyar nők szépségét illeti, a tények elvitathatatlanok. A magyar ember bármely külföldi barátjával végigsétált Budapesten, az illető pasas egyik ámulatból a másikba esett, ugyan honnan kerül elő ez a rengeteg csodálatos teremtés. Egyesek arra tippelnek, hogy a különböző népek Kárpát-medencei vérkeveredése teszi… Nem tudni, mindenesetre (bár minden nemzetnek megvannak a maga karakteres Vénuszai) hasonlóan nagyszámú gyönyörű nővel a magyar ember egyedül Moszkva utcáin találkozott.