HAZUGSÁG
Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás
Iwan Gilkin
HAZUGSÁG
Foglárom én vagyok, rideg börtönzugot
Vájtam sűrű, nehéz hazugságba. Bezárom
Magam, kit szeretek, az elől is, magányom
Ha szólok, még nagyobb, minthogyha hallgatok.
Szavaim a falak, ajtó nincsen, se ablak,
Sok csalóka, buja faragvány engemet
Erősen körbezárt, szilárdan körbevett,
A kíváncsi szemek hozzám így el se hatnak.
Csak én értem magam, csak én, hogy ki vagyok,
Sötét éjjelemen lámpát én gyújthatok,
És szemlélem magam és birtoklom egészen.
Fekszem, mint szerzetes, kietlen fekhelyen,
A vágy, mely félrevon, szédít, már messze innen,
Mint Isten, egymagam, a semmit ízlelem.