LENCSE – JÓ SZERENCSE
Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás
Tristan Corbière
LENCSE – JÓ SZERENCSE
Odor della feminità
A járdát rovom én, ha a természet éled,
Sétáló nőt lesek, ki kacér-győztesen
Hadonász, átdöfi ernyőjével e tépett,
Nagy szív felett a bőrt, vagy kiböki szemem.
Picit boldog vagyok, élni is kell: a csóró
Éhét legelteti, s e röpke mámor olcsó…
Múltkor is – Micsoda szakma! – ballagtam épp,
– Méghogy szakma!… – De ím, Ő végre erre lép!
– Ki az az Ő? – A Hölgy! Lám-lám, ernyőstül ellejt,
S én hozzásimulok: akasztanivaló, hejh!
Ő lenézett reám, mosolygott kedvesen
És… felém nyúlt, adott…
vagy húsz fillért nekem.