Majorné Perger Ágnes témája
Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Válogatás (versgyár)
„A férjem informatikus, napi nyolc órában számítógépek között dolgozik, de amint hazaér, és szusszan néhányat, már berreg is az otthoni gépe és még minimum egy laptop. Képes otthon is eltölteni további három-négy órát internetezéssel vagy csak gépszereléssel, de mindenesetre szoros szimbiózisban a komputerrel. Bármilyen újdonság megjelenik, rövid időn belül már tud róla, semmilyen kis kütyü nem kerüli el a figyelmét, s nemsokára megérkezik innen-onnan egy-egy „kincset” rejtő, kicsi vagy nagyobbacska boríték avagy csomag. Mentségére legyen mondva, hogy interneten sokszor fillérekért képes „elcsípni” egy-egy jó vételt. Kisfiunk, aki sokban hasonlít apukájához, már nagyon jól kezeli a számítógépet, minden szereléskor feszülten figyel, és szívja magába az ismereteket. Az esti csendet csak a gépek zizegése töri meg a ki- és megbeszélős, emlékezős, nevetgélős beszélgetések helyett. Nagyon jó, vidám család vagyunk, közös programokkal, bohóckodásokkal, közös célokkal, de szívesen olvasnék valami vicces „feloldást” erről a bosszantó élethelyzetről.”
A három misztikus számjegy, illik hát egy olyan vershez, melynek tárgya a megfoghatatlan, a virtuális. Egyrímű, háromsoros magyaros strófákat használtam (mégiscsak magyar életképről van szó), minden sor hat szótagos, ez, ugye, kétszer kettő. A vers egy híján tizennyolc versszaknyira sikeredett, ami majdnem háromszor háromszor három, vagyis az abszolút tökéletesség illúziója lenne. Ahogy a cybervégtelenben is csak majdnem lehet találkozni. De ezt már szándékomon kívül a cybervéletlen tette velem.
CYBERVÉGTELEN
Az autószerelő
Hazaérve ledől,
Semmit sem szerel ő.
A hentes hazamegy,
Várja a kerevet,
Nem aprít tehenet.
Az informatikus
Egészen más típus,
Elkapta a vírust.
Tréning és pizsama
Az informatika –
Nem csak munkaruha.
Otthonába belép,
Először jön a gép,
Aztán a feleség.
Gépelget egy picit,
Egy pár e-mailt kinyit –
Jöhetnek a kicsik.
Máskor meg izgatott,
Postán kap csomagot,
Az arca felragyog!
Csomagban egy kütyü,
Édes és együgyű,
Szúrós vagy gömbölyű!
Az informatikus
Fia sem más típus,
Kis komputer-manus.
Nézi a biteket,
Webcam-be integet,
Bölcsije internet.
Ha megnő egy kicsit,
Lesz gépe neki is,
Mindketten nyüstölik.
Eljön az este, és
A nagy beszélgetés
Helyett lesz zümmögés.
Együtt, mégis külön,
Nem csíphetők fülön,
Örömben ez üröm.
Képernyőre hajol
Mindenki valahol,
Világhálón lohol.
Majd hopp!, egy pillanat,
Előrehajlanak
A gépbe hullanak.
Úsznak, míg ott terem
Borzongó képeken
A cybervégtelen.
Most jön a nagy titok!
A párhuzamosok
Találkozhatnak ott.