Németh Csaba témája

Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Válogatás (versgyár)

„Gyakran járom a hegyvidéki erdőket, lépten-nyomon belebotlok – leginkább turistautak mentén – bükkfakéregbe vésett monogramokba. Megszoktam hát a látványt, mégis elgondolkoztatott az a véset, amivel egy turistaútvonalaktól távol eső, elhagyatott, kis, vértesi völgy mészkő sziklafala alatt találkoztam. A sziklafallal szemközt álló öreg bükk hamuszürke kérgébe egy ismeretlen kéz, szabályosan egymás alá, tízszer ugyanazt a két betűt véste. Ez önmagában még nem is volna annyira érdekes, de a sebzések láthatóan nem egykorúak. A legalsó, legrégebbi véset egészen elparásodott már, szinte be is hegedt, a legfelsőből, mely a legfrissebb lehetett, ott jártamkor még gyöngyöztek a fa nedvei. A közöttük sorakozó sebek az e két végletes állapot közötti folyamatos átmenetet mutatták. A hegek állapotából, gyógyultsági fokából sejthető, hogy a sebzések éves periódusban követik egymást. Valaki tehát tíz esztendeje minden évben egyszer visszatér ehhez a fához, és belevés két betűt, mindig ugyanazt a két betűt…Vajon miért?”

Íme a már-már epikus vers:

IV

Lábán sárkoloncok kapaszkodnak, esett az eső,
izmaiban mégsem érzi a fáradtságot Ez az a hely,
tizedszer áll itt, minden évben pontosan ugyanazon
a napon, ugyanabban a napszakban, május 18,
délután négy óra, mindig emlékezni fog rá
Négyen szakadtak el akkor a szederindás,
rovarzümmögéses aljnövényzet sűrűjében
küszködő, nyafogó gimnáziumi osztályuktól,
szabadon, szilajon törtettek idáig, ahol megnyílik
a sziklás, zöld bársonnyal bélelt völgy öble
Ő itt volt azóta is, minden évben, pontosan úgy,
ahogy megbeszélték, mikor a kés éle először
metszette a fába, hogy IV, azaz negyedik osztály,
azaz a négyek bandája Bármi történik, esküsztök?
Esküszünk! Az elején volt egy pár eufórikus
év, kannás bort hoztak, tábortüzeztek, dumáltak
rogyásig, villogott a cigaretták parazsa a mohó
éjszakában Aztán sorra elmaradtak, először Tomi
az amerikai ösztöndíja miatt, aztán Lacinak
fia született, Béla tavaly még küldött
SMS-t bocsánatkérésképpen, idén már azt is
elfelejtette Lényeg, hogy ő itt van, mindenkinek van
saját élete, hát neki ez a közös élet inkább sajátja,
mint a magáé, a hajnali újságkihordásokkal,
délutáni filmnézésekkel, a pizzafutárral, az utcán
elhaladó lányok utáni nyakfájdító bámészkodással
Hát, sosem a kézügyességéről volt híres, a lényeg,
hogy megvan a két betű, tizedszerre, szép sorban,
a friss vágásnál habzanak a nedvek

Kifulladva ért fel a dombra, körbeöleli a látvány,
az ölelkezés gondolata most lelkifurdalással
tölti el, pedig hát ki tehet bármiről is, kicsoda?
Ő biztos nem, a gyász éveit kitöltötte, kis híján
ráment a dologra, lám, most is itt van, emlékezni
jött, I és V, mindörökre I és V, Imre és Vali,
akkor is, ha most már nem, ha azóta találkozott
Eszterrel, az életük összegabalyodott menthetetlenül,
ha ez nem lenne, talán már ő sem lenne, ki kívánhatja
ezt tőle és minek a nevében? A bőrére utaznak?
Vali biztos megértené Vali biztos megértené?
Vajon ő megértené Valit hasonló helyzetben?
Ha így áll a dolog, miért nem hozta el
Esztert is, miért nem együtt vésik be a két betűt,
kettejük betűjét, mi van abban? Azért jóízlés is
van a világon, mondaná szegény anyja, ha már
nem bírtad a hűséget a halálon túl is, legalább
ne tüntess vele, édes fiam, ezt mondaná, kemény
asszony, az igazság pedig fájdalmas De ki beszél
itt hűségről és mi iránt? Vajon ahová Vali került,
van-e ott értelme ennek a szónak, s ha igen, miféle?
Ugyan látnak-e minket az odaátiak, s ha igen, miféle
fényben, lehet, hogy tágasabban, mint hinnénk,
tágasan, mint ez a völgy itt, a lába előtt
És hol van Vali teste, testének tája, amelyre
ő annyira pontosan emlékszik, hol az a test,
amelyet aztán a felismerhetetlenségig
puffasztott fel a betegség? És mik ezek a gyöngyöző
nedvek itt, a fa kérgén, az előző kilenc bemetszés fölött,
ez a friss nyirkosság itt, a szeme sarkában?