OLY LÁGY AZ EST…

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Georges Rodenbach (belga)
OLY LÁGY AZ EST…

Oly lágy az est, s mi lágy szobánk, nem ég a lámpa,
Enyhe a szürkület, akár egy szép halott,
Az árny gyülemlik és egyre sűrűbbre válva
Plafonra gomolyog. Most már minden nyugodt.

Akár egy szép halott, szürkület mosolyog ránk,
Egy búcsúmozdulat, s tükör fakó falán
Úgy tűnik, mintha mi magunk is távolodnánk,
S hogy elhalványodunk, meg is halunk talán.

Festmények a falon és emlékezetünkben,
A képeket kopott ráma keretezi,
Festett vidékek, a lélek vidékei,
Heverünk, valami sötét hóba merülten.

Lágy az est. S ez teszi, hogy már megszokjuk lassan
Lefojtott, hangfogós hegedűhangjait,
A férfi hallja, mit mond társa gondolatban,
S a szőnyeg rajzain szemük találkozik.

Apránként szerteszét már minden fény elolvad,
Oly jó! Nem látni már. Kettesben, egyedül.
Csend! A két illat egy parfümmé elvegyül:
A gondolatuk egy, s nem mondják, szót se szólnak.