ÖZÖNVÍZ
Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: HÁROM A MAGYAR IGAZSÁG (2014)
Róma, Róma, de miért pont Róma? Így szapulta őt az anyja, jó, legalább nem kell aggódni kannibálok, verekedős keletiek, késes arabok miatt, és nem a világ végén van, mint a sok cifranevű Kubaj meg Kingkong meg Teking meg a rossznyavalya. Róma akkor is fura, az ő fiacskája sose volt szentfazék, mi ütött bele hirtelen, Mindegy, hát ingyér utazik, legalább ezt az egyet jól kicsinálta, bár Anyuka meg nem foghatja, a gyerek hogyan győzi rávenni a népeket ezzel az otthonülő képével, hogy fel-alá fickándozzanak a térképen, elment a világ esze. Ha mindenki otthon maradna, és nézné szépen a tévét, fele ennyi baj se volna.
Frigyes a pápaválasztásról szóló hírben látta megint Rómát, akkor jött az ötlet, bár amúgy be-betévedt misére, ha éppen ráért, kapott is otthon a fejére, mit ájtatoskodik, inkább az ágyát vetné be meg a koszos zoknikat szedné rendbe, egyszer látná valaki mosogatni, ha anyja nem volna, egy rohadásban élne. Ennyi csak elvárható, ha már harminchét éves! Vagy menne át a szomszédba, és hívná el azt a kislányt moziba, venné feleségül, csinálnának egy rakás unokát, lehet, hogy orvosilag kellene megvizsgáltatni ezt a kölyköt, hátha alkalmatlan, akkor aztán papnak is állhat, legalább nem tűnik fel.
Fárasztó ez az unoka-duma, Frigyes gyerekkora óta ismeri Esztert, pár év van közöttük, a kicsi végtelen bizalommal nézett fel a fiúra, kezét még ma is érzi a kezében, vásárolni mentek vagy az udvarra, játszani porolóval, öntözőkannával, cserepekkel, mindenfélével, ami nem is játék. A lány megnőtt, megnőiesedett, külön világ lett, Frigyes alig mer ránézni, körülvette valamiféle áhítatos buborékkal, mint egy szentet, egy érinthetetlent. Eszter talán nem is hús-vér lény, semmi köze azokhoz az internetről letöltött macákhoz, akiket Anyuka elől rejteget. Meg hát bevehetetlen erőd, még a legcsúnyább fiú is, akivel járt, fényévekkel szárnyalta túl Frigyest, aki hiába küzd a kopaszodása, súlyfeleslege, rövidlátása és az átkozott selypítés ellen. Időnként Eszter mintha bátorítólag köszönne rá a lépcsőfordulóban, a lány sem lesz már fiatalabb, egy ideje fiúval sem látta. Frigyes próbálná megszólítani, csak Anyuka ne taszigálná a lány felé, mint egy nyavalyás bábut.
Róma, a méregdrága és méregerős kávéival, az indiaiakkal, akiktől Tunéziában termett, valódi olasz szőlőt, perui paradicsomot meg marokkói olajbogyót vehetünk, akik szendvicset és pizzát mérnek, akik asztallapon tükörtojássá toccsanó golyóbist árulnak, amely idióta röhögcséléssel újra összeáll kocsonyás labdává, akik bóvli esernyőt kínálnak minden sarkon, mihelyt pár csepp hull az égből, akik beállnak az üres parkolóhelyekhez, és borravaló reményében színészies hadonászással terelgetik az autósokat. Az a mocsok sok templom, meg fogod unni, mondta Anyuka, és Frigyes nem unta meg, felhólyagosodott a talpa, de járta a zsebkendőnyi kápolnákat és az irdatlan bazilikákat. Bámult márványból cizellált, tiritarka kőpadlókat, aranyszemcsésen villogó apszisokat, égbe robbanó, szemcsaló mennyezetfreskókat, csupa-ín és csurom vér korpuszokat, vajolvasztó Madonna-mosolyokat, aranypólyás, koronás Kisdedeket, fogadalmi medálok ezüstzuhatagát, féldrágaköveket és lapis-lazuli földgömböket, sugárzó dicsfényeket és habos aranyfelhőket, fülkéikből hatalmas ujjakkal az ég felé böködő szenteket. Frigyes saját utazási irodájának prospektusává változott.
A Szent Péter bazilika terén sorba kellett állni, hogy a röntgenkapukon egyesével átléptethessék a népet, előtte egy adag magyar honfitárs, rögtön rá is kezdték a litániát, hogy ezt a puccot meg felhajtást egyetlen csóringer kedvéért, svájci gárda, templomőrök, bíborosok, az egész hóbelevanc. Csak a villanyszámla egy vagyon, ablakon kidobott pénz az egész. Pedig micsoda jó fekvésű ingatlan, a mai árakon! Mennyit érhet euróban? Bezzeg tudnám, mire költeném pápabátyó helyében, vennék belőle Lamborghinit meg jachtot meg macákat meg mindent. Adok én neked macákat! – csattant fel az asszony
Frigyes igyekezett előkelő idegenként az alkonyi felhőkbe meredni, forrt benne az undor. A francnyavalyát érdekelné a pápa, ha rágózna, szotyolát köpködne az utcán, üvegből inná a sört a diszkóban, a macákat hajtaná, reppelne egy tehetségkutatóban, és a Szent Péter-tér helyén csövezne egy lakókocsiban, a pénzét pedig szétosztotta volna az ilyen tahók között? Akkor minek jönne Rómába a sok baromarc, akik szerint jópofa a Trevi-kutat szétugrálni, és dühösek, ha rájuk sípol a csendőr, akik vakut villogtatnak az imádkozóknak fenntartott kápolnákban, akik magyarul is alig beszélnek, de visszapofáznak a világító mellényes városvédő önkénteseknek, mert akkor is a Pantheon előtt tolják be anyu rántott csirkéjét!
Frigyes hinni akart Rómában, a pápai bazilika angyalaiban, akiket kétszázig számolt, utána abbahagyta, ki hinné, hogy egy ilyen komoly ember ennyi márvány-kiskölökkel van körbevéve! Okostojáséknak erre is volna egy jó pedofil-vicce. Szentek, Máriák, Jézusok sora előtt gyújtott ötvencentes gyertyát, nem mondja meg, kiért, és jó jelnek vette, hogy a szállás felé indulóban nyakába szakadt a zápor. Harsogtak a Tevere habjai, a járdákon örvénylett a víz, mindenki menekült, amerre látott, az autók Mózesként hajtottak át a pocsolyák Vörös-tengerén. Frigyes elhajította szétesett indiai esernyőjét, táncolt és tocsogott az esőben, eszébe jutott, hogy Szent Ferenc szerint a legnagyobb boldogság, ha az ember ázva-fázva, étlen-szomjan, holtfáradtan megérkezik a kolostor kapujához, ott a mogorva portás kidobja őt a hidegbe, és ő még ekkor se jön ki a béketűrésből.
A forró zuhany alatt csengőszót hallott, és belenyilallott, hogy ez Eszter, van két jegye egy új filmre, de a barátnője beteg lett, nem tudná-e Frigyes elkísérni. Aztán felnevetett, eszébe jutott, hogy csak a mikrosütő csengetett, felforrt a teavíz. Frigyes a zuhany alatt biztosra vette, hogy az özönvíz elhozza a megtisztulást, az újrakezdést, ő becsönget Eszterhez, Eszter igent mond, ő elköltözik Anyukától, bárhogy ágál, és lesz Húsvét és lesz feltámadás.