Pelléas et Mélisande: PELLÉAS ÉS MÉLISANDE
Közzétéve: 2014. 12. 29.
Kategória: Drámák (Műfordítás)
(részlet)
Fordította: Lackfi János
Szereplők
ARKËL, Allemonde királya
GENEVIÈVE, Pelléas és Golaud anyja
PELLÉAS
GOLAUD
MÉLISANDE
A kis YNIOLD, GOLAUD első házasságából való fia
ORVOS
KAPUŐR
SZOLGÁLÓLÁNYOK, SZEGÉNYEK, STB.
ELSŐ FELVONÁS
I. JELENET
(A kastély kapuja.)
SZOLGÁLÓLÁNYOK (bentről.) Nyissa ki a kaput! Nyissa ki a kaput!
KAPUŐR Ki az? Miért ébresztettek fel? Menjenek ki valamelyik kiskapun! Menjenek ki valamelyik kiskapun! Van elég belőlük!…
SZOLGÁLÓLÁNY (bentről.) Azért jöttünk, hogy lemossuk a küszöböt, a kaput és a feljárót! Nyissa már ki! Nyissa már ki!
MÁSIK SZOLGÁLÓLÁNY (bentről.) Nagy események készülődnek!
HARMADIK SZOLGÁLÓLÁNY (bentről.) Nagy ünnep lesz itt! Nyissa ki gyorsan!…
SZOLGÁLÓLÁNYOK Nyissa ki! Nyissa ki!
KAPUŐR Várjanak, várjanak! Nem tudom, ki lehet-e nyitni… Sose szoktuk kinyitni… Várják meg, amíg világos lesz!…
ELSŐ SZOLGÁLÓLÁNY Kívül már elég világos van, a réseken beszűrődik a napfény…
KAPUŐR Itt az összes nagy kulcs… Hű, hogy csikorognak a zárak, a reteszek… Segítsenek, segítsenek!…
SZOLGÁLÓLÁNYOK Húzzuk, húzzuk…
MÁSODIK SZOLGÁLÓLÁNY Nem fog kinyílni…
ELSŐ SZOLGÁLÓLÁNY De, de! Már nyílik, lassan kinyílik!
KAPUŐR Szörnyű hangos! Még majd mindenkit felébresztünk…
MÁSODIK SZOLGÁLÓLÁNY (kiáll a küszöbre.) Ó, milyen világos van már idekinn!
ELSŐ SZOLGÁLÓLÁNY Most kel fel a nap a tenger felett!
KAPUŐR Kinyílt… Tárva-nyitva!…
(Az összes szolgálólány megjelenik, kilépnek a kapun.)
ELSŐ SZOLGÁLÓLÁNY Először lemosom a küszöböt…
MÁSODIK SZOLGÁLÓLÁNY Ha mindent le kell mosnunk, sose végzünk.
A TÖBBI SZOLGÁLÓLÁNY Hozzatok vizet, hozzatok vizet!
KAPUŐR Bizony, bizony, locsolják csak a vizet, csináljanak árvizet, akkor sem érnek a végére…
II. JELENET
(Erdő. Mélisande-ot látjuk egy patak partján. Bejön Golaud.)
GOLAUD Sose találok ki ebből a vadonból. Isten tudja, hova csalt ez a vadkan. Pedig azt hittem, halálra sebeztem, itt van a vérnyom. De aztán szem elől tévesztettem, azt hiszem az utat is elvétettem. A kutyák is hiába keresik. Vissza kell fordulnom, amerről jöttem… Sírást hallok. Nicsak, mit látok itt a parton?… Egy lányka sírdogál a patak mellett! (Köhécsel.) Nem hallja. Nem látom az arcát. (Odalép, és megérinti Mélisande vállát.) Miért sírsz? (Mélisande összerezzen, felpattan és el akar menekülni.) Ne féljen. Nincs mitől tartania. Miért sírdogál itt egyedül?
MÉLISANDE Ne érjen hozzám, ne érjen hozzám!
GOLAUD Ne féljen… Egy ujjal sem… Ó, milyen szép!
MÉLISANDE Ha hozzám ér, a vízbe ugrom!…
GOLAUD Hozzá sem érek… Látja, itt maradok a fa alatt. Ne féljen! Bántotta valaki?
MÉLISANDE Igen, igen, igen, igen!…
(Keservesen felzokog.)
GOLAUD Ki bántotta?
MÉLISANDE Mindenki, mindenki!
GOLAUD És mi rosszat tettek?
MÉLISANDE Nem akarom elmondani, nem is tudom elmondani!
GOLAUD Ej, no, ne sírjon hát! Honnan jött?
MÉLISANDE Elmenekültem… menekültem!…
GOLAUD Igen, de honnan menekült?
MÉLISANDE Eltévedtem… idetévedtem… Nem itt lakom… Nem errefelé születtem…
GOLAUD Hát akkor hol lakik? Merrefelé született?
MÉLISANDE Jaj, jaj, messze innen… messze… messze…
GOLAUD Mi csillog ott a vízben?
MÉLISANDE Hol? Ó, ez a korona, tőle kaptam. Beesett, miközben sírtam.
GOLAUD Miféle korona? Ki adott koronát magának? Megpróbálom kihalászni…
MÉLISANDE Nem, nem látni sem akarom! Inkább most rögtön meghalok…
GOLAUD Pedig könnyen kihalászhatnám. Nem túl mély a víz.
MÉLISANDE Látni sem akarom. Ha kiszedi, beugrom a helyére!…
GOLAUD Nem, nem, otthagyom. Pedig úgy nézem, nagyon szép. Régóta menekül?
MÉLISANDE Igen… maga kicsoda?
GOLAUD Golaud herceg vagyok, Arkëlnek, Allemonde öreg királyának unokája…
MÉLISANDE Ó, őszül a haja…
GOLAUD Igen, néhány szál itt, a halántékomon…
MÉLISANDE Meg a szakálla is… Miért néz így rám?
GOLAUD A szemét néztem. Sose húnyja le a szemét?
MÉLISANDE De igen, éjszakánként…
GOLAUD Min csodálkozik ennyire?
MÉLISANDE Maga óriás?
GOLAUD Ember vagyok csak, mint bárki más…
MÉLISANDE Hogy került ide?
GOLAUD Magam sem tudom. Vadásztam az erdőn. Egy vadkant kergettem. Letévedtem az útról. Nagyon fiatalnak tűnik. Hány éves?
MÉLISANDE Kezdek fázni…
GOLAUD Nem akar velem jönni?
MÉLISANDE Nem, nem, itt maradok…
GOLAUD Nem maradhat itt egyedül. Nem maradhat itt egész éjszaka… Hogy hívják?
MÉLISANDE Mélisande.
GOLAUD Nem maradhat itt, Mélisande. Jöjjön velem!…
MÉLISANDE Itt maradok…
GOLAUD Félni fog egyedül. Egész éjszaka… nem, azt nem lehet. Jöjjön, Mélisande, adja a kezét…
MÉLISANDE Jaj, hozzám ne érjen!…
GOLAUD Ne jajgasson… Többet egy ujjal sem érek magához. De jöjjön velem! Éjszaka nagyon sötét és hideg lesz. Jöjjön velem!…
MÉLISANDE Maga hová megy?
GOLAUD Nem tudom… Én is eltévedtem…
(Kimennek.)
III. JELENET
(A kastély egyik terme. Arkëlt és Geneviève-et látjuk.)
GENEVIÈVE Íme, mit írt fivérének, Pelléas-nak: “Egy este eltévedtem az erdőben, ott találtam rá, egy patak partján zokogott. Nem tudom, hány éves, kiféle-miféle, sem azt, hogy honnan jött, nem is merem faggatni, nagyon ráijeszthetett valaki, mert ha megkérdezem, mi történt vele, egyszeriben sírva fakad, mint egy gyerek, olyan keservesen zokog, szinte megrémül az ember. Amikor rátaláltam, elvesztette az aranykoronáját, beleesett a vízbe. Ruhája egyébként hercegnőre vallott, bár megszaggatták a tüskebokrok. Idestova hat hónapja már, hogy feleségül vettem, s még mindig nem tudok róla többet, mint találkozásunk napján. Addig is, drága Pelléas-om, kit jobban szeretek, mint testvér a testvért, jóllehet nem is egy apától születtünk, addig is, készítsd elő hazatérésemet… Tudom, hogy anyám készséggel megbocsátana. De félek a királytól, tiszteletreméltó öregapánktól, Arkëltől, bár tudom, hogy jó ember. Félek, mert e különös házassággal meghiúsítottam politikai terveit, és tartok tőle, hogy Mélisande szépsége nem mentség őrült tettemre az ő bölcs szemében. Ha mégis hajlandó lenne Mélisande-ot lányaként fogadni, a levelem megérkezését követő harmadik este gyújts lámpást a tengerre néző torony tetején. A hajóhídról észreveszem majd, ha pedig nem látom, továbbutazom, s nem térek vissza többé…” Mit szól ehhez?
ARKËL Semmit se szólok. Alighanem azt tette, amit tennie kellett. Nagyon öreg vagyok már, de még saját dolgaimban se láttam egy pillanatra se tisztán. Hogyan is ítélhetném meg mások tetteit? A sír szélén állok, s még magamat sem tudom megítélni… Mindig tévedünk, ha nem húnyjuk be szemünket, hogy megbocsássunk, vagy hogy mélyen magunkba nézzünk. Különös eset, az bizonyos. Érett férfi létére úgy viselkedik, mint egy gyerek, feleségül vesz egy kislányt, akit a patakparton talált… Különösnek találjuk a mások sorsát, mert mindig csak a fonákját látjuk… de még a sajátunkkal is így vagyunk… Mindeddig híven követte tanácsaimat, s amikor elküldtem, hogy megkérje Ursule hercegnő kezét, azt hittem, boldoggá teszem… Nem maradhatott tovább egyedül, felesége halála óta egyre bánkódott magányán, ez a házasság pedig hosszú háborúságnak, ősi gyűlöletnek vetett volna véget… Mégsem akarta. Hát jó, legyen kedve szerint, sosem álltam útját senki sorsának, saját jövőjét ő ismeri jobban. Talán semmi sem történik véletlenül…
GENEVIÈVE Mindig olyan óvatos, komoly és határozott ember volt… Ha Pelléas tette volna, azt még megérteném… De Golaud… az ő korában… Vajon kit hoz ide nekünk? Egy útszélen talált kis ismeretlent… Felesége halála óta csak fiának, a kis Ynioldnak élt, s az újraházasodás gondolatával is csak nagyapja kedvéért foglalkozott… Most pedig… ez az erdőben talált leányka… Egyszerre mindenről megfeledkezik… Mit tegyünk?
(Belép Pelléas.)
ARKËL Ki az, ki jön ott?
GENEVIÈVE Pelléas. Úgy látom, sírt.
PELLÉAS Nagyapa, kaptam egy másik levelet is, Marcellus barátom írta… Haldoklik, és vár rám. Látni szeretne még halála előtt…
ARKËL El akarsz menni, mielőtt fivéred visszatérne? Barátod talán nem is olyan beteg, mint hiszi…
PELLÉAS Levele olyan szomorú, a halál lehelete árad belőle… Azt mondja, pontosan tudja, melyik napon éri utól a vég. Azt írja, ha akarok, még odaérhetek, de nincs vesztegetnivaló időm. Hosszú az út, s ha megvárom, míg Golaud visszatér, késő lesz már talán…
ARKËL Mégsem ártana, ha várnál egy kicsit… Ki tudja, mit hoz ez a találkozás. Különben is, nem fekszik-e itt az emeleten atyád, aki talán betegebb, mint a barátod?… Atyádat választod-e vagy barátodat?…
(Kimegy.)
GENEVIÈVE Ne feledd el, Pelléas, már ma este meggyújtani a lámpást!…
(Külön-külön kimennek.)
IV. JELENET
(A kastély előtt. Feltűnik Geneviève és Mélisande.)
MÉLISANDE Milyen borús ez a kert. S milyen hatalmas, hatalmas erdők veszik körbe a kastélyt!…
GENEVIÈVE Igen, amikor idejöttem, meglepődtem, s mindenki más is meglepődik. Van itt néhány hely, ahová sohasem süt a nap. De hamar meg lehet szokni… Régóta élek… Csaknem negyven éve élek itt… Nézze csak, ott szemben fénylik a tenger…
MÉLISANDE Zajt hallok onnan lentről…
GENEVIÈVE Igen, valaki közeleg, felfelé lépked a dombon… De hisz ez Pelléas!… Fáradtnak tűnik, sokáig várt magukra.
MÉLISANDE Nem vett észre minket.
GENEVIÈVE Azt hiszem, észrevett, csak éppen nem tudja, mitévő legyen… Pelléas, Pelléas, te vagy az?
PELLÉAS Igen!… A tengerpartról jövök…
GENEVIÈVE Mi is, egy kis napfényt kerestünk. Itt egy kicsit világosabb van, mint másutt, bár a tenger komor.
PELLÉAS Éjszaka vihar lesz. Gyakran van erre vihar… pedig a tenger olyan nyugodt ma este… Ha nem tudnánk, mi készülődik, nyugodt lélekkel hajóra szállnánk, s nem térnénk vissza többé.
MÉLISANDE Ott valami kifut a kikötőből!…
PELLÉAS Nagy hajó lehet… Nagyon magasan vannak a lámpák, mindjárt meglátjuk, ha az árnyékból kiér…
GENEVIÈVE Nem tudom, látni fogjuk-e… Köd van a tengeren…
PELLÉAS Mintha oszlana lassan a köd…
MÉLISANDE Igen, azt a fénypontot még nem láttam az előbb…
PELLÉAS Világítótorony, van több is, csak most nem látszanak.
MÉLISANDE A hajó kiért a fénybe… Már nagyon messze van…
PELLÉAS Külföldi hajó. Nagyobb, mint az itteniek…
MÉLISANDE Ez a hajó hozott engem!…
PELLÉAS Az összes vitorlája kibontva…
MÉLISANDE Ez a hajó hozott engem. Hatalmas vitorlái vannak… Megismerem a vitorláiról…
PELLÉAS Komisz lesz a tenger ma éjszaka…
MÉLISANDE Miért indul útnak?… Már alig-alig látni… Lehet, hogy elsüllyed…
PELLÉAS Hamarosan itt az éjszaka…
(Csend.)
GENEVIÈVE Miért hallgattak el?… Nincs már mit mondani?… Ideje hazatérnünk. Pelléas, mutasd az utat Mélisande-nak! Én még megyek, megnézem a kis Ynioldot.
(Kimegy.)
PELLÉAS A tengeren már semmit se látni…
MÉLISANDE Egy-két újabb fénypontot látok.
PELLÉAS A többi világítotorony… Hallja a tengert?… Feltámad a szél… Jöjjön, itt nagyon meredek a lejtő. Kérem, adja a kezét!
MÉLISANDE Hiszen láthatja, a kezem tele van virággal, lombos ággal.
PELLÉAS Fogom a karját, göröngyös az út, nagyon sötét van erre… Holnap elutazom talán…
MÉLISANDE Ó, miért megy el?
(Kimennek.)
MÁSODIK FELVONÁS
I. JELENET
(Forrás a parkban. Belép Pelléas és Mélisande.)
PELLÉAS Nem is tudja, hova hoztam? Gyakran eljövök és elüldögélek itt, ha a kertben nagy a hőség. Ma még a fák alatt, árnyékban is fulladozik az ember.
MÉLISANDE Ó, hogy ragyog a víz…
PELLÉAS Hűs, mint télen. Régi, elhanyagolt forrás ez. Úgy tartják, a vize régen csodát tett, felnyitotta a vakok szemét. Még most is így nevezik: “vakok forrása”.
MÉLISANDE És már nem nyitja fel a vakok szemét?
PELLÉAS Mióta maga a király is alig lát, nem jár erre senki…
MÉLISANDE Milyen egyedül vagyunk itt… Egy hangot se hallani.
PELLÉAS Itt mindig különös, nagy csend van… Szinte hallani, amint alszik a víz… Nem akar leülni a medence márvány-peremére? Itt ez a hársfa, lombján soha nem hatol át a nap…
MÉLISANDE Lefekszem ide a márványra. Szeretném látni a víz mélyét.
PELLÉAS Senki se látta még az alját. Meglehet, éppolyan mély, mint a tenger. Azt sem tudni, merről jön. Talán a föld középpontjából…
MÉLISANDE Ha ragyogna a mélyén valami, talán azt észrevennénk…
PELLÉAS Ne hajoljon fölé!…
MÉLISANDE Szeretném megérinteni a vizet…
PELLÉAS Vigyázzon, csúszik… Fogom a kezét…
MÉLISANDE Nem, nem, mindkét kezemet szeretném belemártani… mintha beteg lenne ma a kezem…
PELLÉAS Ó, jaj, vigyázzon, vigyázzon! Mélisande!… Mélisande!… Ó, a haja!…
MÉLISANDE (feláll.) Nem érem el, sehogy sem érem el.
PELLÉAS Vizes lett a haja…
MÉLISANDE Igen, igen, a hajam hosszabb, mint a karom… Hosszabb, mint én magam…
(Csend.)
PELLÉAS Ugye, vele is egy forrás partján találkozott?
MÉLISANDE Igen…
PELLÉAS És mit mondott?
MÉLISANDE Semmit. Már nem emlékszem…
PELLÉAS Közeledett magához?
MÉLISANDE Igen, meg akart csókolni…
PELLÉAS És maga nem akarta?
MÉLISANDE Nem.
PELLÉAS Miért nem akarta?
MÉLISANDE Ó, most, valami elsuhant a víz alatt…
PELLÉAS Vigyázzon, vigyázzon! Még beleesik! Mivel játszik?
MÉLISANDE A gyűrűmmel, tőle kaptam…
PELLÉAS Vigyázzon, még elejti!…
MÉLISANDE Nem, nem, a kezem sose hagy cserben…
PELLÉAS Ne játszadozzon így a mélység felett!…
MÉLISANDE Még csak nem is remeg a kezem.
PELLÉAS Hogy csillog a napon! Ne dobja fel ilyen magasra…
MÉLISANDE Jaj!…
PELLÉAS Elejtette?
MÉLISANDE Beleesett a vízbe!…
PELLÉAS Hol van?
MÉLISANDE Nem láttam elsüllyedni…
PELLÉAS Azt hiszem, látom, ott ragyog…
MÉLISANDE De hol?
PELLÉAS Ott… ott…
MÉLISANDE Jaj, de messze van innen!… Nem, nem, ez mégsem az… már nem az… Az enyém elveszett… Csak egy széles gyűrű maradt a vízen… Mit tegyünk? Most mit tegyünk?
PELLÉAS Ne izgassa fel magát egy gyűrű miatt! Semmiség az egész… talán meg is találjuk. Vagy találunk egy másikat…
MÉLISANDE Nem, nem, nem találjuk meg többet, és nem találunk másikat… Pedig azt hittem, elkapom… Bezártam a markomat, s mégis kicsúszott… Túl magasra dobtam, fel a napfénybe…
PELLÉAS Jöjjön, jöjjön, majd máskor megkeressük… Jöjjön, ideje mennünk. Még meglátnak itt… Mikor a gyűrű lehullott, épp delet harangoztak…
MÉLISANDE Mit mondunk majd Golaud-nak, ha kérdi, hol van?
PELLÉAS Az igazat, az igazat, az igazat…
(Kimennek.)