Schleisz Anikó témája

Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Válogatás (versgyár)

„Van otthonom, van családom, vannak szerető barátaim, van ételem, italom, van konvektorom a meleghez, van ablakom, kertre néző; van fürdővizem, vannak sárga csekkjeim, papírjaim a tanultakról, van könyvem, amit értek, van zeném, ami fontos, van filmem, ami úgy érzem nekem való. Van elgondolnivalóm, van döntésem, van felelősségem, van önreflexióm, van belátásom, ha hibát vétek, van megértésem mások iránt, van érdeklődésem a világ felé, van választásom talán. Látom milyen könnyen talajt, támaszt veszt az ember, látom, hogy legtöbbször csak a saját hibánkból tanulunk, s látom, mily kevés az emberi szabadság. Vajon elég-e ahhoz, hogy felnőttként tekintsek önmagamra, még akkor is, ha ugyanezeket a dolgokat adott pillanatokban képtelen vagyok birtokolni, és sok mindent nem értek?
Mert nem értem azoknak a gépeknek a mechanizmusát, amiket használok; nem tudom, hogyan lesz kockás a focipályán a fű; nem értem hogyan találnak vissza a madarak messzi kontinensekről; képtelen vagyok felfogni, hogyan marad meg a repülő a levegőben, s a nagy hajók a vízen; nem értem a hang terjedését, az idő múlását…
Nem értem, hogy gyerekek hogyan lesznek halálosan betegek; nem tudom mindig, hogy mikor mit kell tennem és mondanom; nem tudok mindig önzetlen lenni; nem értem miért könnyebb sokszor hazudni, és nem értem hogyan alszik nyugodtan a tolvaj, csaló. Nem értem a lét oly sokszor igazságtalan fordulatát, nem értem: én miért kaptam lábat, szemet, egészséges szívet, és más miért nem?
Ha mindezt érteném, talán nem is felnőtt lennék, hanem Bölcs, aki ismeri az élet rejtelmeit. Így viszont, ha oly sokszor rácsodálkozol a világra, függsz azoktól, akiket zsarnokian, önzőn szeretsz, képtelen vagy elszakadni, nem tudsz felejteni, nem érted a halált, bizonytalan vagy, félsz sokszor, s bújnál szűkölve anyád ölébe, s szükséged lenne apád erős kezének támaszára, de szereted a meséket, tudsz játszani, körhintán pörögni, álmokat dédelgetni, akkor mégiscsak gyermek maradsz mindég?”
Nagy és örök és jogos (talán kicsit túl nagy, túl örök, túl jogos) kérdések is ezek, állandóan kínoznak minden értelmes embert. Jónak láttam, ha villonizáló keretben teszek fel ennyi töménytelen kérdést…
NAGY MIÉRTEK BALLADÁJA

Van barátom és van családom,
Van kattogó konvektorom,
Házam nem pördül kacsalábon,
De jut ruha, eszem-iszom,
Van filmem, könyvem, pamlagom,
Van zeném gombnyomásra, bármi,
Van tudásom egy diplományi,
Van itthon csoki, sárga csekk,
Van kistrikóm és nagykabátom –
Ki felnőtt, mért marad gyerek?

Amit elrontok, korrigálom,
Amin kell, elgondolkodom,
Eligazodom logikákon,
Ami más gondja, én bajom,
Ami új, érdekel nagyon,
Ám ki eldől, fel nem tud állni,
Ami szabadság, csak parányi,
Ami ajándék, megreped,
Nem tanulunk, csak ön-hibánkon,
Ki felnőtt, mért marad gyerek?

Mért működik gép, ha használom?
Mért lebeg hajó habokon?
Mért kockás fű focipályákon?
Mért hogy repülő fenn oson?
Mért terjed hang? Én nem tudom.
Hát az idő miféle holmi?
Mért tud madár tájékozódni?
Egy csecsemő mért lesz beteg?
Mért jön gengszter szemére álom?
Ki felnőtt, mért marad gyerek?

AJÁNLÁS
Mért könnyebb oly sokszor hazudni?
Mért épp nekem jár – ócska lutri! –
Ép szív, ép szem, más himmi-hummi?
Mért hogy folyton kérdezgetek?
Mért vágyom anyaölbe bújni?
Ki felnőtt, mért marad gyerek?