SZENT KÉPLÉKENYSÉG

Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Új versek

Patétikus költemény
az Előszezon versblog
fiataljainak köszöntésére

Öt feleségem lesz, mondja,
és ujjain számlálva már sorolja is,
nem ötéves a srác, hanem huszonöt,
övé az összes nő, és mind gyönyörű,
ha nem is mind az övé, de majdnem,
ha nem is mind gyönyörű, de majdnem.
És mind másért vonzó, hűtlenségnek nem
minősül, ha az egyiknek szeméért elhagyjuk
a másiknak fülét, hogy aztán elpihenjünk
egy harmadiknak hajában, netán egy
negyediknek agylebenyén.
Magunkévá tenni a világ
összes nőjét, ez a dolgunk, és közben sírni,
hogy egyik sem áll szóba velünk,
pedig ez sem igaz, csak majdnem.
Úgy szívni a cigarettát, mint víz alatt
bujkáló kurucok nádszálon a levegőt,
mintha a csikket át akarnánk
szippantani fejünk túlfelére,
hogy fordított tarkólövésként
robbanjon ki belőlünk.
Csókolni sörösüveg száját,
ezt a borostyán jegygyűrűt,
hűségünk jeléül,
töltse ki testünk üregeit a sör
zsibbasztó, borostyán teste,
mely foszforos orvosi folyadékként
átvilágít bőrünkön éjszaka.
Úgy járni az utcán, hülyére venni
és kung-fu-császárként hülyére verni
minden szembejövő
kisnyugdíjast, de fel is támasztani
rögtön, ruhájukat leporolgatni,
szájon át lélegeztetni mindet,
életüket nyaki ütőerükön át elmélyült
szeretettel szívni ki, köpni tovább.
Lenni zokogó szent, virgonc pávián,
tömeggyilkos, szarszippantó és
konyhás néni, nyakkendős yuppie
és soha szét nem hulló,
szélben szóródó méhraj,
lenni vasúti sín,
mely vágtat mozdulatlan,
lenni habkönnyű bürök,
mely kemény, fás száron
cövekként áll a talajban.
Lenni kő, papír, olló,
eszterlánc, lenni cérna,
lenni egyszerre minden,
vagy majdnem minden
ó, fiatalság,
szent képlékenység!