SZIESZTA

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

José-Maria de Hérédia
SZIESZTA

Eltűnt a sok bogár, nem ődöngnek ma méhek,
Nap-verte fák alatt szunnyad minden vakon,
S az erős fény, melyet szitál a sűrü lomb,
Smaragd mohát terít, lágy bársonyszövedéket.

A boltíven a Dél lyukakat ver, betéved,
S álomtól lankadó, nehéz szemhéjamon
Ezüst hálót ezer titkos szikrája von,
És keresztbe-kasul beszövi a sötétet.

E tüzes fátyolon sok-sok sugár fut át,
S kábult lepkék szines, törékeny csapatát
Vonzza felé a fény, s a dús növényi pára.

Kezem remegve száz kis szálat összegyűjt,
És hálót boritok, gyengéd arany-szeműt,
Mint óvatos vadász, álmaimnak rajára.