Szoták Attila témája
Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Válogatás (versgyár)
„A tőzsdének szimbolikus állatvilága van: az emelkedést a szarvával felfelé döfő bika jelképezi, a csökkenést pedig az árfolyamot mancsával lefelé püfölő medve. A két állat állandóan harcol egymással, hol az egyik, hol a másik áll nyerésre. Akad még egy jószág: a neves és sikeres spekulánsokat Wall Street-i farkasoknak is szokták aposztrofálni. Maguk az elemzők, brókerek, spekulánsok, az igazi nagy guruk szüntelenül keresik a Szent Grált. Mániákusan modelleznek, grafikonokat bújnak éjszakákon át, akár az aranycsinálás titkát kutató alkimisták, hogy megtalálják a meggazdagodás biztos receptjét. Időnként a válság hírei hatására, ahogy mondani szoktuk, még a háziasszonyok és taxisofőrök is tőzsdézni kezdenek, pedig sokuk az sem tudja, mi a különbség részvény, kötvény és köszvény között. Erre a lázra nincs orvosság, borogatás, legfeljebb a hidegzuhany segít. Egyik ilyen derék amatőr részvénybefektetéssel furmányosan megduplázta a pénzét, majd ezt újfent sikerült meglépnie (már négyszeres nyereségnél tartott), ám ekkor nem bírt a mohóságával, a papírok pedig szinte teljesen elértéktelenedtek, több tízmilliós nyeresége elolvadt. A „csúcson” szegény brókere hiába sikítozott, hogy el kéne adni, ez pusztába kiáltott szó maradt… Hősünk visszatért eredeti foglalkozásához, tovább rendelt természetgyógyászként, szabadidejében pedig meggyet magozott piaci eladásra.”
Sokáig ültem a hiánytémán, tényleg csekély a tőzsdeköltészeti szakirodalom, úttörőként léptem tehát a pástra. A leoninus-forma hamar megvolt, heroikusan nagyszabású lejtése remekül illett volna a harci nyüzsgéshez, de hat-nyolc sor után úgy éreztem, megdermedt az anyag, nem akarja mégsem a dolgot. Kellett jó pár hét, no meg egy-két ellenpróba, hogy az orvosi rendelőben üldögélve bátran nekieresszem a lovakat, és végigvágtassak a hexameter-pályán.
TŐZSDEI ÁLLATVILÁG
Kattog az óra, a naptár, zümmög a tőzsdei kaptár,
Állati-emberi nyüzsgés, amfiteátrumi küzdés,
Árfolyamot bika bökdös – nyomja az égbe az öcskös.
Ám lezuhan, ha lecsapja medve-ököl kalapácsa.
Itt a valódi hatalmas spíler a tőzsdei farkas…
Vér tapad, íme, fogára, nyel s nyer a tőzsdei cápa…
Fut-szalad ám esze-hagyva bolybeli emberi hangya….
S mintha a Grálnak a titkát, egyre csak egyre kutatják
Tőzsdeguruk, mi a képlet, mellyel a csúcsnyereséget
Zsebbe lehetne begyűrni. Kergeti, szüntelen űzi
Árfolyamok susogását, mint a vadászok a zsákmányt.
És amikor jön a válság, pénzüket íme kiássák
Gyorsan a pockok, egérkék – érkezik asszonyi népség,
Jönnek a taxisofőrök, hemzseg a tőzsde ma tőlük…
Rád tör a tőzsdei kórság? Jobb, agyadat ha kimossák!
Hogyha nyerésben a marha (újabb pénzügyi fajta!),
Dönget a hősi veszélybe, nincs, aki őt lebeszélje.
Kétszereződik az összeg? Négyszeres őneki még szebb!
Négyszerezés ha bejönne, vágyik a stekszre, a többre,
Harci fogat nosza fusson, béna kiszállni a csúcson…
Brókere hasztalan óvja, tesz csak a brókeri szókra,
Olvad a tőzsdei gleccser… Volt a szegény fiu egyszer…
Olvad a tízmilliója, zuttyan alá a pokolba,
Sírja a konyha-hokedlin: hol van az ennyi meg ennyi!?
Vissza a régi melóhoz, pénzt csak a meggyaszaló hoz…
Itt van a népmese vége – csorran a meggy lila vére.