SZÜLETÉSNAPOTOKRA

Közzétéve: 2014. 12. 07.
Kategória: Új versek

Negyven éve a pelikán
mindig új lemezt tojik ám,
bolond
korong!

Negyven éve alszik vakon
pókháló mellett a falon
a légy,
s a négy

fiú derekán pörög a
tanári kari karika –
Kalá…
Kalá…

Kaláka-lázban ég e táj,
a „hej, ráérünk!” kóceráj,
s a tág
világ.

Dajkáltak sok-sok nagymenőt,
sok játszótársuk nagyra nőtt,
s ma már –
szamár!

Ám szerencsére gyermeke
Kalákát dúdol ernyede-
tlenül,
s derül.

Hány éve már, hogy a ladik-
ról csimpolyaszó hallatik,
heje-
huja,

együtt ropja, bősz port kavar
e zenékre tót, rác, magyar
s mulatt:
s mulat.

Jaj, hány éve, hogy Anna Lee
angyali képe fancsali,
halott,
holott

e számos éve kis Kató
oly indignáltnak mondható,
ha nyers
a vers.

Hány éve tizenkét fokú
skálán cincogat az uku-
lele,
s vele

billeg a bábu-lábú szék,
egyensúly nincsen semmiképp,
csak épp
zenék.

A nandut oly rég kergetik
cikk-cakkban, gitárral pedig
lelő-
hető.

De most már versemből elég,
megbocsássák nekem, ha lég-
nemű
e mű!

Ne légyen senki sem süket,
fogják ők egész népüket
Dani,
Vili,
Bali,
Gabi!