ÚSZNI A BETONBAN

Közzétéve: 2014. 12. 12.
Kategória: Prózák

A magyar nyelv vadonatúj felhasználói, a gyerekek hatalmasakat alakítanak! Ahogy egy gyerek elképzeli, megismeri, alakítja a világot, az valami őrületes! A Tenkes kapitánya neki a „hentes kapitánya”, hiszen mást sem csinál, mint a labancok húsát szabdalja! A kölkök ámuló tekintete számára a házak „fel vannak bálványozva”, és tényleg, egy ilyen becsomagolt épület nagy, otromba bálvány! A kórházban pedig meggyógyítják a beteg hordókat, hiszen különben nem lenne kiírva az ajtóra: BETEGHORDÓK!
Valamelyik magyar suliba járt egy fülöp-szigeteki fiú, alighanem diplomatacsemete, aki már egész jól beszélte nyelvünket, ha nem is értett minden árnyalatot. Az uszodában első alkalommal megkérdezi a tanár: „lépjen elő, aki nem tud leúszni ötven métert”. A fiú szégyenszemre, rettentő zavarban, egyedül jelentkezik. Kérdőre vonják, hogyan lehetséges, hogy valaki az óceán kellős közepén lévő szigeten ennyire kezdetlegesen ússzon! A fiú kijelenti, minden elismerése a magyaroké, az ő nagyapja, aki gyöngyhalászként dolgozott, még képes volt leúszni harminc métert, az apja húszat, de ő tizenötnél sajnos akkor se tud lejjebb úszni, ha agyonütik. Persze rejtély, miként képzelte, a magyar gyerekek vajon hol szoktak ötven métert úszni lefelé? A Margit sziget betonjában? A Balaton iszapjában, egészen magmáig?
A magyar ember felesége egyik este nagy lendülettel mesélte a gyerekeknek, hogy a rádióban hallottak szerint Afrikában a Tanganyika tó vize pár fokkal felmelegszik, bizonyos lények kihalnak, mások elszaporodnak, borul az ökológiai egyensúly… Ámult a család legkisebbje, a pici lány, aki megpróbált mindig „terepszínt ölteni”, akár egy idegen országban ledobott kém. Mondjuk egy kazahul megtanított CIA-ügynök, akinek fejébe húzzák az usankát, aztán ledobják Kazahsztánban, boldoguljon, igaz, vannak kételyei, hogy lebukhat, ha megkérdezi valakitől: „plíjz, merre wan a khotschma”. Így van vele a csöppség is: ha elárulja, nem ért valamit, a nagyok rögtön ráförmednek, hogy lehet ilyen ostoba! Így aztán roppant bölcsnek próbál látszani, hogy megálljon a lábán. Akkor, ötévesen is komoly arccal kommentált tehát: igen, az nagy baj, ha fölmelegszik a TANGANYITOGATÓ. A család hosszan találgatta, mit is jelölhet ez a szó, a magyar ember valami ledér Karib-szigeteki évnyitóra tippelt, ahol tangahúron penget a zenekar, mígnem egy ismerőse felvilágosította, hogy a „tanganyitogató” nem „micsoda”, hanem „kicsoda”, ez ugyanis a chippendale-fiúk magyar neve, és ha ők felmelegszenek, annak valóban globális mellékhatásai lehetnek…