ÜVEGKOPONYÁK

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Saint-Pol-Roux
ÜVEGKOPONYÁK

Átlátszónak látom a koponyákat.
Úgy szemlélem gondolataikat, mint üvegharangon át ritka virágot, s felebarátom nem is sejti, hogy követem eszméi útját, mely általában szöges ellentétben áll az ajkát elhagyó szavakkal. Kijelenti: Igen!, ám koponyája burkán át azt látom: nem! S mindebből majd mindannyiszor alattomos cselekedetek fakadnak, az ösztönös vágyak hamis megnyilvánulásai, a legbensőbb indíttatás képmutató szimbólumai.
Valójában az undor eme óráiban az élet afféle karneválnak tűnt, melyben minden jelenség a valódi okok álcája csupán, annál is inkább, mivel elegendő szemügyre vennem valaki kinézetét, s máris rájövök, hogy amit tesz, ellentmond álmainak, ilyenformán lassan semmi kedvem többé beletekinteni a kopopnyák belsejébe.
Ó, emberi koponyák!
Akad közöttük virágokkal dús, gyémánttal gazdag, de egy ilyenre hány meg hány olyan jut, mely mocsarakhoz, titkos leshelyekkel népes horhosokhoz, börtönudvarokhoz, vériszamos csatamezőkhöz hasonlatos…
De mennyire más logika honol az állati koponyákban! Sehol semmi kétszínűség. Szelídek vagy kegyetlenek, jók vagy gonoszak. A bárány agyában meg nem fordul egy farkashoz illő gondolat, a farkaséban sosem üt tanyát holmi bárány-eszme.
Az állat egyenesebb, mint az ember.
Ezért menekülök el gyakran az emberek elől, s élek kedvemre nomádként szárnyak és mancsok között.