A forgalomban...
Kategória: Friss forgácsok
A forgalomban megelőz egy hófehér Mercedes sportkocsi, krómozott hűtőrácsok, vagány áramvonal. Amolyan cabrio, ilyenkor gyerekeimnek azt szoktam mondani: nézzétek, szegény bácsi megvette a kocsiját, de tetőre már nem futotta a pénzéből, eső veri, szél cibálja! Nem voltam sose kocsibolond, teljesen jó nekem a (nem hó-) fehér, jellegtelen Suzukim, nem parkoltatnék tíz-húszmilliót csak úgy, az utcán, ha lenne se. Mindamellett a Merci kétségkívül gyönyörű dög. A pirosnál odaimbolyog hozzám, lepukkant pofa, kezében kis tábla, fia tolószékére gyűjt. Persze ki tudja, van-e fia, s annak kell-e tolószék, egy biztos: ő szemlátomást nem úgy “fedél nélküli”, mint az a Mercedes. Mi a megoldás? Kell-e nekünk szépség, s ha igen, milyen áron? Hiszen ha a Mercit eladnánk, ha ki se fejlesztették volna, és a pénzt elosztják, ennek a jóembernek egy darabig lenne mit ennie (innia). És hol a határ? Ha szép Merci ne legyen, legyenek-e könyvek? Az is luxuscikk! Legyen-e azoknak Suzukija, akik a könyveket írják abban a reményben, hogy szépet alkotnak? Most adtam fel postán a mesét, amely a szegénység éve kapcsán meghirdetett pályázatra íródott. A díjak összege felettébb csábító. A szegénység kapcsán jó sok pénzt lehet leakasztani. A lámpa zöldre vált, gurulok tovább.