A költészet...
Kategória: Friss forgácsok
A költészet veszélyes fegyver, ezt a bőrömön tapasztaltam meg nemrégiben. Az egyetemi fiúvécé piszoárjánál állva dudorásztam, s közben periférikus látással érzékeltem, hogy a hátam mögött egy diák bevonul a toalett ülős fülkéjébe, majd magára zárja az ajtót. Én evvel mit sem törődve daloltam tovább, fennhangon, valamilyen automatizmusként ez már évek óta így rögzült bennem: vécé vagy zuhanyzás közben többnyire énekelek. Egy Kaláka-dalt fújtam, Kosztolányi versét: “A játszótársam, mondd, akarsz-e lenni? Akarsze mindig, mindig játszani? Akarsz-e együtt a sötétbe menni?…” Ekkor jutott el az agyamig, mennyire megváltozik a szöveg értelme egy homályos mellékhelyiségben, egy másik pasas jelenlétében. Mi van, ha most az illető kitárja az ajtót, és elbődül: “Akarok”. Elkezdem magyarázni, hogy szó sem volt nyílt ajánlattételről? Meg hogy ne tessék félretérteni, kérem, ez csak puszta költészet? Inkább gyorsan és halkan kiosontam a helyiségből.