A szerkesztő...

Kategória: Friss forgácsok

A szerkesztő a fordító barátja. Többnyire. Aztán van, hogy inkább esküdt ellensége, gáncsolja, üti-vágja dühödten. Nekem kijutott egyszer egy efféle, egészen elképpesztően agresszív hölgy. A korrektúra-javításokba teljesen helytálló javítási javaslatok mellett (melyek jó részét meg is fogadtam) időnként becsületsértéseket csempészett, amikor pedig kijött a könyv, álneves olvasói levélben áztatta el az egyik hetilap hasábjain. Utólag kiderült, azt hitte, ő kapja a fordítói munkát. Papolczy Péter kolléga számol be egy hasonlóan önkényes szerkesztőről, aki, ki tudja, miféle indíttatásból, egy fordításban a „domb” szót mindannyiszor lecserélte „hegy”-re. Mégpedig elektronikusan, bármiféle ellenőrzés nékül. Így lett a szemétdomb szeméthegy (ráadásul ragozott alakban: szeméthegyon). A „belevéstem a nevem a padomba” pedig a rejtélyesen mélyértelmű „belevéstem a nevem a pahegya” formát öltötte. Még jó, hogy az utolsó pillanatban meg lehetett torpedózni a partizánakciót, különben az olvasó feledhetetlen élménnyel gazdagodott volna.