Kiss Anna...
Kategória: Friss forgácsok
Kiss Anna fogalmazza meg hasítóan éles tekintettel a költészetről: “A kőtől a versben minden elnehezül. A víztől bizonytalan lesz. A szél maga a szabadság. Ha átjárja a verset, az is lebegni fog. Ha hagyom, hogy a szél természetéhez hasonló természetű legyen, úgy fog megérinteni, mint a szél. Könnyeden. A kő a versből is üt.” Igen, a vers-kő legyen kövebb a kőnél, legyen a kőség leglényege. Hiszen (magunk közt vagyunk, tegyük a szívünkre a kezünket) kit érdekel egy hüle kis kavics? Rugdossuk az utcán ezerszám! Versből, anyagtalan anyagból, semmisúlyból meggyúrni, na, ez már izgalmas! Hogyan lesz valamivé a semmi? Ez már majdnem az anyag keletkezésének tudományos ősrejtélye! Na de… Várjunk csak… Kit érdekel egy hüle kis kavics? Merthogy akármiből van is, csak erről szól az a vers, az a kövecsnél kövecsebb… No persze, egy kavics mindenkit érdekel! Nincs is ennél érdekfeszítőbb! Gondoljunk csak bele, az utcán rugdossuk ezerszám, a lehető legközvetlenebb kontaktusba kerülünk vele… És nem tudunk nem gondolni ember-magunkra, akiből szintén csak egyetlen egy van, ámbár ezerszám rugdos efféléket az utcán az élet.