Feleségem szenzációsan...
Kategória: Friss forgácsok
Feleségem szenzációsan főz, ezt már csak a házasságunk húsz éve alatt rám rakódott húsz kilónyi súlytöbblet is mutatja! Holott sportolok intenzíven mindeközben. Persze ne legyünk igazságtalanok, ami finom, abból is lehet keveset enni… csak hát nehéz. Mindemellett besegítő jelleggel én is átveszem időnként a fakanalat, húsleves tekintetében például nincs nagy okom szégyenkezni. Igaz, a jó húsleves valójában kőleves, lényeges, hogy ne spóroljunk ki belőle semmi alapanyagot, ideértve a fűszereket is. Szeretem a paprikát, alap a köménymag, de a délies növényzet is jöhet bőven: rozmaring, oregano és társai… Vagy ha nyaranta friss a kertben a bazsalikom, a kakukkfű. Apropó: kakukkfű minden mennyiségben, teljesen függő vagyok! Elmorzsolom az ujjamon, és azt szipuzom. Annál nagyobb hatással már csak a frissen füstölt sonka van rám: szabályosan bejárok inhalálni a kamrába. A szegényételekhez kell különben igazi művészet, ezek nagymestere nejem, Juli, a legízesebb köménymaglevesek és tökfőzelékek tudója, ami igencsak jól jött, mikor még hol krumplit ettünk tökkel, hol tököt krumplival.
No szóval, engem a délies fűszerek mindenféle zöldségkeverékek gátlástalan egybehajigálására és kavargatására csábítanak. Mondjuk negyedelt vagy felezett lilahagymák pirulnak húsos szalonnán vagy kacsazsíron, borsó-bab-broccoli-kelbimbó-karfiol-paprika és hasonló potyog a tetejére ipari mennyiségben, azaz jó kedvvel, bőségben – főleg ha öt gyermekünk és mi is mindketten otthon vagyunk. Némi darált hús mehet hozzá, pulyka vagy sertés, valamint egy pohár vörösborocska, és a már emlegetett ízbomba-növények. Fontos, hogy mind a paradicsom, mind a sárgarépa nagyobb darabokban ugorjon fejest a kompozícióba, mert lényegesen jobb, ha kicsit porcosan ropogósak maradnak, mint ha pépesednek. Családom mindig mulat rajtam, mert ha velük megyek vásárolni, alighanem besodródik valahogy a szatyorba egy zacskó őrölt szerecsendió. Jó, lehet, hogy egy évre előre megvettem a készletet, de őrült jó ízadalék, az egyszer biztos. És persze kifeledtem a darabosra őrölt színesborsot, a fokhagymát, miegyebet. Vagány kis vasárnapi ebédeket tudok én rittyenteni, ha úgy adódik. Hogy ennek az egész borzongásnak mi a hivatalos neve? Mondhatjuk laposan és unalmasan, hogy összesült zöldség (az Amerikai Egybesült Állatok mintájára Magyar Egybesült Zöldségek), de tetszik mára már tizennyolc éves Simon fiam kicsi-kori leleménye is. Hogy étvágyat csináljunk neki a legkülönfélébb ételekhez, nejem „farmerragunak” keresztelte el hasonló ételkölteményemet, amit ő felnőtt értelmetlenségünket korrigálva „farmerrágóként” aposztrofált. Egy-egy étel elnevezése amúgy is varázserővel bír: Franciaországban, egy hosszú kirándulás után zöldségekkel dúsított lecsót dobáltam össze a gyerekeknek, de tudtuk, hogy a „lecsó” szó maga egyből kiverné náluk a biztosítékot, és ösztönzést jelentene a fumigálásra. Úgyhogy Juli a firtató kérdésre szemrebbenés nélkül rávágta, hogy ez „ratatouille”, holott annak legalapvetőbb összetevője, a padlizsán éppenséggel nyomelemekben sem volt felfedezhető az egyvelegben. A kicsik áhítattal termelték be a „ratatujt”, és esküdöztek, hogy ez a legjobb étel a világon. Hiába: éhség és nyelvészet halhatatlan páros…
Az alaplapom gulyásra van formatálva, nem tudom, genetikai kód-e vagy micsoda… Bográcsos változatban nyáron a kertben az igazi persze. Amit erről elmondhatnék (ha odasül a paprika, keserű lesz, stb.), mind alapvető és könyvekben fellelhető sarkigazság, nem fárasztom vele az olvasót. Valódi specialista vagyok ellenben atekintetben, hogy miként kell francia vagy belga földön tűrhető gulyást összedobni. Ha kinti barátaim vendégszeretetére szorulok egy-két hétre, záróakkordként egy hamisítatlan magyar goulache-sal hálálom meg kedvességüket. A titok, hogy vinni kell magammal legalább köménymagot és paprikát, mert előbbi nemigen van, utóbbiból pedig a spanyolok narancssárgás, ízetlen őrleménye csak. Jó füstöltáru sem ártana, de mégsem mászkálhatok termetes oldalasokkal a vállamon keresztbe-kasul Európán. Inkább a lényegre koncentrálok, valamint a családunk-beli szokást követve nagyobb mennyiségű sűrített paradicsomot, illetve bőséges adag vörösbort loccsantok a fazékba. Szerénykedhetnék most itt, de nemzetközileg megerősített tényvalóság, hogy nem szoktam szégyent vallani: sikerült meggyőznöm Lucien barátom kényes gyomrú pap ismerősét, mi több, egyszer egy kedves, nyolcvanéves vegetáriánus belga asszonyság is élvezettel fogyasztotta a levét és a zöldségeket.