Pestről jöttem...
Kategória: Friss forgácsok
“Pestről jöttem hazafelé, vonattal, s valahol Albertirsa határában, egy házacska végében láttam egy kosárpalánkot. Egy jókora trágyadombnál álldogált. Ezt biztosan elmondtam volna Pistának, ő meg rötyögött volna, hogy valami ilyesmi a költészet is, dobálgatni a fekália fölött.” Ki írja ezt? Darvasi László. Ki az a bizonyos Pista? Baka István, akiről nekrológot írt bő tizenöt évvel ezelőtt. Jó a hasonlat, mert sportos, és az irodalom sport-jellegű játék. Edzeni kell hozzá sokat, és persze sose kizárható a formaingadozás. Aki ma minden kosarat bedob, holnap csetlik-botlik a saját lábában. Jó a hasonlat, mert életszagú, mert érett szagú, az irodalomhoz kell a rothadás. Milyen is a költészet? Vizisízés lángoló tarlón, kigyulladt hajjal? Motoros szánozás vizeletszagú aluljáróban? Halálugrás kirakatüvegbe? Maradjunk csak a világvégi kosárpalánknál és az időnként trágyába szuttyanó, de kitartóan felfelé törő bőrgombócnál. Van ebben valami végtelenül szép, reménytelen és haszontalan…