Parade parad...

Kategória: Friss forgácsok

Parade, parad, parádé… Meggondolkodtató változatok valamire, amit nem is egészen értek, hiszen a gyökerek túlontúl mélyre nyúlnak az emberi őstudatba. Nézem interneten a közvetítést Moszkvából, a 2012-es évi katonai szemléről (parad), mellyel a derék oroszok a Győzelem Napját, vagyis hivatalosan a náci Németország feletti diadalt ünneplik. Földre csapódó csizmasarkak, zsinórok és sújtások, parabola-antennányi tányérsapkák, végtelenített, gépies díszlépések vállra fektetett kivont szablyával, kézben lobogóval, csimm-bumm rezesbanda-hangzás, nyitott luxuskocsikon körbevonuló honvédelmi miniszter és tábornok, harsogva felzúgó „zdrasztvujtye, tavárisi” (minálunk szégyenlősen bajtársra módosult a katonai „elvtárs”, arra semmi efféle puhulás), nyakfájdítóan felszegett kiskatonai állak és égre tartott géppisztolycsövek, felzúgó háromszoros „GURÁ!”, a tömegben kitüntetés-páncélzatú, könnyes szemű vagy büszkeségtől feszülő mellkasú öreg katonák, kiszedett szemöldökű, patyolat bőrű szépségek, karon ülő bámész csöppségek. Minden, ami szem-szájnak ingere. A birodalmi erő és hatalom fegyelmezett demonstrációja kettős keresztekkel és vörös csillagokkal, öblös, pátoszos kommentárokkal. Az operett-díszletek mögött a kirobbanni kész, fenyegető erő, az ünneplő tömeg számára az erősebbhez tartozás ígérete. Párhuzamosan pergetem a berlini Love Parade képeit. Riói tüllök és tollboák, zöld napszemüvegek, vörös parókák, szarvacskás ördögmaskarák, egy szál bőrmellény és flitteres bikini, menyasszonyi ruhás transzvesztiták, gólyalábas angyalfigurák, szökőkutakat és lámpaoszlopokat megszálló félmeztelen emberfürtök, hippik és zombik, fénykardok és hulahopp-karikák, dívák és tündérek, tetkók és testfestés, tangapapucsok és bakancsok, izmok és idomok, kosz és verejték. Egyik oldalon vasfegyelem, másik oldalon korízlés diktálta látszat-spontaneitás. Extravagancia kontra egyenruha. Központi koreográfia versus lazán összehangolt szabadcsapatok. DJ-k és államférfiak. Ugyanakkor mindkét felől gondosan kimódolt maskarák, szívdobogást szabályzó hangerejű, ütemes zenei díszlet, mindenestül átalakuló városi tájkép, a közösség ereje-hatalma, annak világformáló hatásába vetett töretlen hit. Mi vagyunk a Hadsereg és bármit megtehetünk… Mi vagyunk a Fiatalság és bármit megtehetünk… Miénk a tér, felfüggesztjük az időt, senki nem szállhat szembe velünk.