A SZÓ és a DOLOG

Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás

Lattaignant abbé
A SZÓ és a DOLOG

Hölgyem, mondja csak, tud-e szót
Jelölni szót s jelölni dolgot,
Hisz gyakran hallhatta a szót,
S gyakran tették önnel a dolgot.

Így mind a dolgok, mind a szók
Ügyében ön sejt egypár dolgot,
És lefogadnám, hogy a szót
Kevésbé csípi, mint a dolgot.

Nem cséplem hát tovább a szót,
Taglalni szót s taglalni dolgot,
Bevallom, kedvelem a szót,
S bevallom, kedvelem a dolgot.

Ám dologhoz kapjuk a szót,
S nem kapjuk szó nélkül a dolgot.
Másként nekem dolgok s a szók
Semmit nem érő, talmi dolgok.

Mi több, én védeném a szót,
Javára írva egy s más dolgot,
Bizony van, amiben a szók
Felülmúlják magát a dolgot.

Ugyanis mondhatjuk a szót,
Mikor nem tehetjük a dolgot,
Sovány vigaszt adnak a szók,
De jobb, mint feledni a dolgot.

Ebből úgy vélem, hogy a szók
Jönnek elébb, s aztán a dolgok.
Ám ne szaporítsuk a szót,
Ha nem szaporítjuk a dolgot.

S ama napra, midőn a szók
Jönnek, s már nem leljük a dolgot,
Tartalékoljunk némi szót,
Úgy jobban viseljük a dolgot.

S ön, bár használ egy árva szót,
Ért alatta ezernyi dolgot,
S mert oly vígan ejti a szót,
Megérdemli bizony a dolgot.

Ön, ha a dolgot, ha a szót
Említi, ért egyazon dolgot,
S így még ki sem ejti a szót,
Az ember már tenné a dolgot.

Végszónak még egy kicsi szót,
Letudni szót, letudni dolgot.
Hölgyem, ha átadja a szót,
Cserébe átadom a dolgot.