A SZÓ és a DOLOG
Közzétéve: 2014. 12. 08.
Kategória: Műfordítás
Lattaignant abbé
A SZÓ és a DOLOG
Hölgyem, mondja csak, tud-e szót
Jelölni szót s jelölni dolgot,
Hisz gyakran hallhatta a szót,
S gyakran tették önnel a dolgot.
Így mind a dolgok, mind a szók
Ügyében ön sejt egypár dolgot,
És lefogadnám, hogy a szót
Kevésbé csípi, mint a dolgot.
Nem cséplem hát tovább a szót,
Taglalni szót s taglalni dolgot,
Bevallom, kedvelem a szót,
S bevallom, kedvelem a dolgot.
Ám dologhoz kapjuk a szót,
S nem kapjuk szó nélkül a dolgot.
Másként nekem dolgok s a szók
Semmit nem érő, talmi dolgok.
Mi több, én védeném a szót,
Javára írva egy s más dolgot,
Bizony van, amiben a szók
Felülmúlják magát a dolgot.
Ugyanis mondhatjuk a szót,
Mikor nem tehetjük a dolgot,
Sovány vigaszt adnak a szók,
De jobb, mint feledni a dolgot.
Ebből úgy vélem, hogy a szók
Jönnek elébb, s aztán a dolgok.
Ám ne szaporítsuk a szót,
Ha nem szaporítjuk a dolgot.
S ama napra, midőn a szók
Jönnek, s már nem leljük a dolgot,
Tartalékoljunk némi szót,
Úgy jobban viseljük a dolgot.
S ön, bár használ egy árva szót,
Ért alatta ezernyi dolgot,
S mert oly vígan ejti a szót,
Megérdemli bizony a dolgot.
Ön, ha a dolgot, ha a szót
Említi, ért egyazon dolgot,
S így még ki sem ejti a szót,
Az ember már tenné a dolgot.
Végszónak még egy kicsi szót,
Letudni szót, letudni dolgot.
Hölgyem, ha átadja a szót,
Cserébe átadom a dolgot.